szünet.költözés.elvonulás.megújulás.várakozás.jólesz.remélem.szeretés♥

•péntek esti gondolatmonológ•

Ha csak egyetlen egy biztonságos pont lenne a világon, elhinném, hogy az a Te karjaid közt van, mert mikor ölelsz, érzem, hogy abban a pillanatban Te is meg tudnál halni, ha elengednél, nem csak én.

♣ Minden hétre egy új szó ♣

♣Kevésbé ismert szavak beinjektálása a szókészletünkbe, mert ők is megérdemlik, hogy használjuk őket!♣

A mai szavunk: LÁBTÓ
Jelentése: létra

Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺

♥ MINDEN HÉTFŐRE EGY VERS ♥

JÓZSEF ATTILA: VÁRLAK


Egyre várlak. Harmatos a gyep.
Nagy fák is várnak büszke terebéllyel.
Rideg vagyok és reszketek is néha,
Egyedül olyan borzongós az éjjel.
Ha jönnél, elsimulna köröttünk a rét
És csend volna. Nagy csend.
De hallanánk titkos éjjeli zenét,
A szívünk muzsikálna ajkainkon
És beleolvadnánk lassan, pirosan,
Illatos oltáron égve
A végtelenségbe.

•péntek esti gondolatmonológ•

Attól függetlenül, hogy "szeretem, ha fáj", nem rajtam kéne elnyomni a csikket.

♣ Minden hétre egy új szó ♣

♣Kevésbé ismert szavak beinjektálása a szókészletünkbe, mert ők is megérdemlik, hogy használjuk őket!♣

A mai szavunk: TABULA RASA
Jelentése: tiszta lap

Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺

♥ MINDEN HÉTFŐRE EGY VERS ♥

PARTI NAGY LAJOS: PAPÍRDAL 

Toll fut, futol, leszen papírdal,
lapszéle él, húsodba irdal,
lovatlanul lovagi torna,
a tortakésen vércsatorna.
Toll fut, futol, zizeg a rosttoll,
masé leszel majd papirostól,
s ha lesz, ki pépből kifehérít,
nem verset ír, mint rajtad én itt.
Toll fut, futol, pufog a flaszter,
volt kőolaj, hogy mondja azt el?
kéken, hanyatt, lehengerelve,
volt ősmadár, madár szerelme.
Toll fut, futol, karistolódik,
fehérre fehér rajzolódik,
üres nyomát a nyom megőrzi,
libákon egyszer visszabőrzi.
Toll fut, futol, leszen papírdal,
a margóig se bírja pírral,
a dátumig: ezerkilencszáz…,
utána csönd, tömött lelencház.

•péntek esti gondolatmonológ•

Ha tudnád, hogy milyen kib.szottul félek, hogy egyszer csak fogod magad és te is eltűnsz az életemből. Hogy ahogy jöttél, úgy mész is, mint egy nyári zivatar. Én meg csak állnék, bőrig ázva és rettenetesen fáznék.

♣ Minden hétre egy új szó ♣

♣Kevésbé ismert szavak beinjektálása a szókészletünkbe, mert ők is megérdemlik, hogy használjuk őket!♣

A mai szavunk: BRUSZTOL
Jelentése: verekszik, verekedik

Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺

♥MINDEN HÉTFŐRE EGY VERS♥

PILINSZKY JÁNOS: KIRÁLY ÉS KIRÁLYNŐ


Birodalmunkban sok-sok ember él,
de mi, akár a szarvasok,
keressük egymást éjszakánként.

•péntek esti gondolatmonológ•

Vitamin vagy, nem drog. 
Választásom vagy, nem függőségem.
Szabad rendelkezés.

♣ Minden hétre egy új szó ♣

♣Kevésbé ismert szavak beinjektálása a szókészletünkbe, mert ők is megérdemlik, hogy használjuk őket!♣

A mai szavunk: ITINERÁRIUM
Jelentése: útikönyv, útiterv, útinapló

Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺

♥ MINDEN HÉTFŐRE EGY VERS ♥

JÓZSEF ATTILA: A NŐI SZÍV

A női szív tömeglakás -
Tömeglakás, mi lenne más.
Elfér benne a sok bolond,
Aki nőért könnyet is ont.

Emezt ide, amazt oda,
Kamráit cellákra osztja.
Ez kimaradt! - a patvarba,
Nosza gyorsan a pitvarba!

S nekem ó jaj szegény fejem!
Hol is lészen az én helyem?
Tele kamra, tele pince,
Számomra hely vajon nincs-e?

A hölgy felel s halkan nevet,
Halkan nevet s mond egy nevet.
- Kérem uram helyet akar?
Ad majd a lakáshivatal!

•péntek esti gondolatmonológ•

Betonóriások. Gomolyog a füst.

Fonódás. Már Hold vagyok.

Repedezés. Porcelán vagyok.

Tintavonalak. Máris hiányzom.

Esik. Hisz te is hiányzol.

♣Minden hétre egy új szó♣

♣Kevésbé ismert szavak beinjektálása a szókészletünkbe, mert ők is megérdemlik, hogy használjuk őket!♣

A mai szavunk: RUINA
Jelentése: rom, omladék

Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺

♥ MINDEN HÉTFŐRE EGY VERS ♥

ZÁVADA PÉTER: PESTI SAMPON

(reklám)

Oktogon. Felhők szűrte fény.

Napsáv a Cafék üvegén.

A sarkon barna hajszalon

mereng a bíbor hajnalon.

Blahán tél. Szürke homless-ek.

Min egy nagy náthás orr, csepeg

a kőkút. Taknya fölbuzog. 

Sár. Vonyító mínuszok.

Deák. Száz nikkel kisgyerek:

Demszky-pózna rengeteg.

Friss sebként tátong a Gödör.

Pultos lányt fejfájás gyötör.

Móricz. Borús ég. Ködpamacs.

Villamos csöng. Ásít a Match.

Délibáb, csalfa látomás:

egy munkás metróárkot ás?

Kálvin tér. Szitáló havak.

Járda-tetris: műkő, falap.

A közöny aszfaltozta lét

építi néma hostelét.

Moszkva tér. Hétköz. Napsütés.

Dreherrel kever snapszot és

sütőrumot a virradat

egy McDonald's-boltív alatt.

Baross. Lágy szellő andalít.

Egy bágyadt éjjel-nappalit

épp légüresre fosztanak:

egy mindennapos mozzanat.

Úgy vont a beton szinte fáj.

Kovalens kötés: egy laza

sejtstruktúrába integrál.

Inkább otthon, de nem haza.

•péntek esti gondolatmonológ•

Ha bátor vagy, az élet megjutalmaz. Vagy elnyered a jutalmat, vagy a leckét, ami ahhoz kell, hogy legközelebb megnyerhesd.
Semmiképpen sem tudsz elbukni, ha bátor szívvel vágsz neki.

♣ Minden hétre egy új szó ♣

♣Kevésbé ismert szavak beinjektálása a szókészletünkbe, mert ők is megérdemlik, hogy használjuk őket!♣

A mai szavunk: OLIM
Jelentése: hajdan, régen 

Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺

♦Kultúrfalat♦ -Alfons Mucha-

A mai kedd művésze Alfons Mucha, emberek millióinak kedvenc művésze.

A cseh származású plakátművész, grafikus, festő és illusztrátor hosszú élete során elérte, mit művész kívánhat. Már korában világszerte híres és közkedvelt volt, több amerikai városban tanított, mint docens és jellegzetes ábrázolásmódjával maradandó módon tette le kézjegyét a képzőművészet történetében.

Az, hogy hírnevet szerzett, mégis a véletlen műve: Sarah Bernhardt egy új festő művészt keresett, mivel nem ért rá az, akivel eddig dolgozott. A sors végül Mucha-hoz sodorta, aki el is készítette a 'Gismonda' színdarab plakátját. Az utcákat ellepték Mucha alkotásának másolatai, amiket a műkedvelők majdhogynem az utolsó darabig leszedtek, olyannyira elnyerte csodálatukat.

A kezdeti nehézségek után, amik miatt gyakran nélkülözött és szűkölködve élt, elérkezett a kiteljesedés kapuja elé. Munkáit egyre többen ismerték, jellegzetes vertikális plakáttechnikája tette különlegessé munkáit, valamint az anatómiailag helyes testábrázolása és a gömbölyded, buja vonalvezetés, valamint a mozgalmas indák és stilizált növények, a nők köré organikus keretet képezve.

Alfons Mucha alkotásait gyakran rendezte ciklusokban, mint például A négy évszak, Művészetek, Virágok, Napszakok és még sorolhatnánk.

Művészete viszont nem csak plakátok tervezésében merült ki. Többek között könyveket illusztrált, tervezett bélyegeket, naptárakat, ékszereket és ékszerüzleteket is. Mindegyik alkotása a szecesszió egy-egy gyöngyszeme. 

(Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Alfons_Mucha)

♥ MINDEN HÉTFŐRE EGY VERS ♥

WALT WHITMAN: A "FŰSZÁLAK" ÉRTELME

[LEAVES OF GRASS' PURPORT]


Nem kizárni s elkeríteni, vagy kiszemelni a rosszat félelmes tömegéből (vagy akárcsak megmutatni,)
Hanem hozzátenni, keverni, növelni, kiteljesíteni - és ünnepelni a halhatatlant és a jót.

Büszke ez ének, minden szava, célja,
Átfogni tér s idő roppant birodalmait,
A fejlődést, a feltüremlőt, a növekvőt és a nemzedékeket.

Kezdve az érett ifjúságtól, s folytatva kitartón,
Vándorolva, bámészan, mindennel játszva - harcot, békét, napot és éjt magamba szíva,
Soha, még egy órácskára se hagyva félbe a munkám,
Bevégeztem most betegen, szegénységben s öregen.

Az életről dalolok - s a halálról íme mégis:
Az árny-halál sarkamban lappang, ülő alakomnál, s évek óta -
Néha közelhúzódik, már-már szemtől szembe.


Lator László fordítása

egy hét hivatalos nyári szünet.
pancsizzatok, pihizzetek, habzsi-dőzsi, mindenség, boldogság.
hétfőn újra itt.
puszipacsi! ♥

•péntek esti gondolatmonológ•

habcukor lelkem elfogyasztva. 
megmérgezte cukrával, ki ette. 
nem éltetek, épp ellenkezőleg.
édesgetek, élveztetek, kéretek,
de nem táplálok, csak függőséget.

♣Minden hétre egy új szó♣

♣Kevésbé ismert szavak beinjektálása a szókészletünkbe, mert ők is megérdemlik, hogy használjuk őket!♣

A mai szavunk: DEFLEKTOR
Jelentése: eltérítő, terelő

Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺

♦KultúrFalat♦ - Munkácsy Mihály -

TÜTÜRÜRÜÜÜÜÜ VISSZATÉR A KEDDI SZTÁRPOSZT! :D

A nagy visszatérés első művésze nem más, mint a méltán híres Munkácsy Mihály, aki állhatatos fizikai és szellemi munka árán küzdötte fel magát a nemzetközi elismertségig. Páratlan életpályájának nem egy állomása volt, mind földrajzi, mind átvitt értelemben.

Alkotásai méltán híresek szerte a világon és nem is lehet közülük csak egyet kiemelni, mint leghíresebb, hiszen ha csak a Krisztis-trilógiáról beszélünk (Golgota, Ecce Homo, Krisztus Pilátus előtt) már három képet kell megemlítenünk. 1878-ban merül fel benne egy trilógia megalkotása, amely Jézus Krisztus, mint istenember megpróbáltatásait és szenvedését mutatja be, s aminek utolsó darabja csak 1896-ra készül el. Tudatosan az érzelmekre akart hatni, amit a képek teatralitása és realisztikus ábrázolásmódja még inkább kihangsúlyoz.

Munkácsy több munkájához készített morfológiai megfigyeléseket, például az 1891-ben elkezdett és 1893-ban befejezett Honfoglalás című képhez, amihez számtalan fotótanulmányt készített különböző ember típusokról. A kép az akkor készülő Országház megrendelésére készült.

Ki ne ismerné az ikonikussá vált inast, aki ásításra késztet minket gyönyörűen kidolgozott realitásával. A mű kidolgozásán érzékelhető Gustave Courbet képeinek hatása, amelyeket Munkácsy a Párizsi Világkiállításon tekinthetett meg és azonnal a hatásuk alá került.

Festményeinek témái igen széles sávot öleltek fel; a történelmi, biblikus témák mellett hétköznapi jeleneteket és szalonzsánereket is gyakran festett, mint például  Haynald Lajos kalocsai érsek, Liszt Ferenc, Paál László, illetve Wanemaker kisasszony portréja. 

Munkássága páratlan kincs mind a magyar, mind az európai és a világ festészet számára, festészetében több művészettörténeti korszak is képviselteti, a biedermeier arcképektől és tájképektől a romantikus tájképeken át a realizmus kiváló példadarabjaiig.

(forrás: http://www.irodalmiradio.hu/femis/munkacsy/
http://www.irodalmiradio.hu/femis/munkacsy/kepei.htm)

♥MINDEN HÉTFŐRE EGY ÚJ SZÓ♥

GUY DE MAUPASSANT: A SZERELEM HALOTTJAI


I.

Égőn parázslott a nekipirult nap;
Álmos kacsák aludtak az iszapban,
Dohogva izzott a lég, mint a katlan
S a sok lesült fa majdnem lángra gyulladt.
Egy ócska csónak oldalán feküdtem,
A nők az ingüket mosták körültem.
Szennyes viz, szines szappanhab futott,
És csillogott sokáig nyomuk ott.
Már szundikálni kezdtem csendben én,
Hogy a szikár melegbe, déli fényben
Egy ringó léptü lányka jött elébem,
Nagy ingcsomóval imbolygó fején
S két kicsi karja támogatta terhét.
Széles csipők, karcsu darázs-derék,
Akár a márvány-Vénusz, oly derék.
S csak a csipője ringott lágyan, egykép.
Követtem őt, a szük bürűre hágtam,
Bement a házba, ott voltam nyomában.

Helyére állt. Terhét könnyen belökte
Lágy mozdulattal egy vizes csöbörbe.
Oly egyszerü s szabad volt rajta minden;
Feszes szoknyáján és a vékony ingen,
Ahogy mozgatta karjait, csipőjét,
Mint halovány árny, szépen átszürődék
A gömbölyü két comb, a rózsa-emlő.
Mosott serényen; majd, hogy elpihent ő,
Kitárta karját s kéjes teste lenn
Kinyult rugalmasan és édesen...
Deszkát recsegtetett a lángoló nap,
Sóhajtva szétnyilott a szomju csónak.
A nők lihegtek; ingöknek szövetjét
Kiverte lassan a könnyű verejték.

Mellén a láz vér-foltja megjelent,
Reám tekintett biztatgatva, tűzzel,
Ledobta ingét s a két gömbölyű mell
- A kettős bimbó megmeredve fent -
Keményen és szilárdul kibukott.
S hogy röpködött az ingen a sulyok,
Két melle vérpiros rózsája éledt
Szító tüzén a vészes szenvedélynek.
A sóhaja meg vad volt és mohó,
S ugy fujt reám, mint perzselő kohó.
Minden csapása ráhullt a szivemre!
Sulykolta ingét, gunyosan nevetve;
Pár harmatcsöpp rezgett a tiszta mellen
Vad csókra híva - én felé szökeltem.
Megszánt, mert látta lázba reszketek
S ő szólitott meg nyomban engemet.
Beszélt, de nem hallottam mégse hangját,
Viharba halt el, néztem őt merően,
Elveszve a nyitott ruhaerdőkben
Sejtettem a többit s kinzott a vad láng.
Aztán, hogy elment azt susogta nékem;
Hogy este jőjjek el, kinn vár a réten.

Eltünt s azt hittem vissza sohse jön;
Elszállt akár a harmat a mezőn!
De boldog voltam, mert szivembe mámor
Dalolt derűs, részeg, piros szavakkal
S nem féltem a sötétlő éjszakától,
Mert énnekem akkor derült a hajnal.


II.

Ő várt reám, ő volt először ottan.
Hozzáfutottam nyomba térdre rogytam,
Megsimogattam termetét puhán,
De ő elillant sírva, reszketőn
A holdsugárba csillogó mezőn
S nyomába akkor érhettem csupán,
Hogy megbotolt kis lába a csalitban.
Ekkor átfogtam gömbölyű csipőit,
S a lombos, árnyas, hűs tópartra hívtam.
Sápadtan nézett a szemembe ő itt,
Ki még előbb kihivó volt s merő
S vérembe zajgott a tüzes erő
S szított e lányos, könnyes izgalom.
Beszéljetek, mi az a tűz vajon,
Mely a szerelmek percén néha megkap?

A hold erősen égett, mint a telt nap,
Lengett a nád, a békák éneke
Már messziről hallatszott, brekeke.
Dalolni kezdett a fürjecske szinte,
Mintegy a kardal kezdetére intve
S felkelt reá a fákon a madár-had
Távol szerelmet vitt a táj fuvalma
Forró lehelletet, csókot fuvalva
S ez lassu borzadással végigáradt
Belőle tűzvészes vágy magja kelt föl,
Párzási kedv szállt a meleg szelekből
S gondoltam: "Itt e tágas, lanyha földön
E nyári éjjelen gyengéd fonállal
Hány állatot s embert ölel ma által
Ugyanez a szorongó, édes ösztön"
S magamnak vágytam mind e kéjeket.

Csókoltam ujját és ő reszketett.
Lavendula-szag érezett kezén,
Ingét demutka-illat lepte el,
Melléről mandola-szag szállt felém,
Mint a borostyán, vagy a kecske-tej,
Mit úgy a tőgyről isznak a hegyekbe -
Megleltem ajkát; küzködött remegve.
De hosszú volt csókom, egy végtelenség
Kővé meresztve testemet s a testét.
Fetrengve hörgött és tüzet lehelt;
A gyengeségtől kőkemény kebelt
Sirás emelte, arca csupa láng volt,
Félig reám nyitott szeme parázsolt
És összeforrtak az érzékek, ajkak.
Aztán a róna pusztaságiból
Rémülve rebbent egy vad kéj-sikoly,
Hogy az alvó madárkák felriadtak.

Egyszerre elnémult a fürj, a béka;
Leszállt az óriási lomha csend
Egy eb ugatott a tanyákba bent
Gyászos panaszszal felvakkantva néha.

Hogy jött a reg, eltünt mint a kisértet.
Bolyongtam a mezőn őt híva folyton
Testének édes illata kisértett,
Szivembe volt nézése, ez a horgony.
S vittük a hús békóit hallgatag,
Mint két egymáshoz láncolt gályarab.


III.

Öt hónapig öleltem minden éjjel
E lusta kéjes lányt remegve, vágyón
Nem lankadó, viharzó szenvedélylyel
Künn a mezőkön, a zöld nászi ágyon.
S hajnalban, bár mart még az éji emlék
S testünk a csók tüzétől elalélt,
Mihelyt a sok madárka dalra kélt,
Sirtunk, hogy a sötét éj nem közelg még,
A felkelő napot feledve, máskor
Karomba volt még hajnal pirkadáskor
S a fényes útakon mentünk merengve
A kéz a kézbe és a szem szembe
Fény lobogott ki a sövényeken már,
Biborlott a fatörzs, akár a sebszáj,
Fejem paskolta a nap ifju lángja
S nem látva, hogy sugár gyul a mezőn,
Azt hittem e sok fény belőle jön...
Majd mosni ment sietve a leányka
És ekkor is reája vágyakoztam.
Egy vágyam volt csak nézni, nézni hosszan...

És mozdulatlanul, lihegve néztem
Őrült szerelmem börtönébe zárva,
Lágy teste volt szememnek láthatára
S övén összpontosult összes reményem.
Majd odaálltam és mosolyogva vártunk,
Hogy ne figyeljenek reánk a nők,
Reá hajoltam, megragadtam őt
És csókba sistergett egygyé a szájunk...
Sokszor ha távozott, ujjával intett
És felkerestük szőlős völgyeinket,
S tanyát ütöttünk a bokor körül.
És néztük a párzást: négy röpke szárnynyal
Itt két szerelmes, részeg lepke szárnyal,
Amott két egybeforrt rovar röpül.
A lány felvette s megcsókolta őket
Nagykomolyan. Gyakran fejünkre szállt már
Egy csőrével szeretkező madárpár.
Nem féltek. Ők is csak szeretni jöttek.

S hogy a találkát vártam künn a parton
Részeg fejemre ráhüsült az alkony
S néztem, hogy a nyárfák alól jön-e,
Ég-e szemén a vágyak gyönyöre
S mint söpri a holdfényes, zöld ködöt
Szoknyája az elalvó fák között:
A bibliai nagy lányt láttam ottan,
Aki az éjbe csendben andalog,
Mig buja, hófehér testét nyugodtan
Kisérik a sugáros angyalok.


IV.

Üres volt a mosóház s néptelen,
Előtte szunnyadt gazdánk csöndesen.
Füstölt a föld, mint a fáradt ökör,
Mit a tüzes nap ostora gyötör;
De a szivem, éreztem, jobban ég.
Részeg kacaj csendült s dal-foszladék
És dünnyögött a légbe valami.
Aztán nagynéha hullt egy lomha csepp még
A csónakról, mint gyöngyöző verejték...
Véres parázsként égtek ajkai
Falánk csók szikrázott a pici szájból,
Mint a parázsból a tűzszikra-zápor
És dúlt a csók, mig nem rogyott le térdünk.
És semmi zaj se kelt, csupán a sáska
Zizegte napfényes dalát minékünk,
Mint tűz az avaros, holt-kérgü sásba.
És néztük egymást mozdulatlanul.
A kéj fehér arcunkat összedulta,
Árnyas szemünk lázgyűrüs volt alul.
Ó a halált öleltük enmagunkba
És életünk folyt szét a kéjbe, csókba!

Elhagytuk egymást, bátran elszakadtunk
Esküdve többé nem csókoljuk ajkunk.

Ám, hogy közelgett a találkaóra,
Vad vágy üzött, hogy menjek el magam
A fák alá álmodni zajtalan
Elküldve lelkemet a messze multba,
Heverni a gyöp kéjes pamlagán,
S hogy a tópartra értem ittasulva
Már ottan állt és várt reám a lány.

Ezóta őrült láz beteg szerelmünk,
Mely marja húsunk és roncsol mibennünk,
Jön a halál s mi mégis vad gyönyörbe
Keverjük lázadó vérünket össze
Mi nem félünk, ahogy a rettegő fél,
Szemünkbe nem gyúl sanda rémület;
Mi egymásért halunk meg; s a jövőér
Kapunk szerelmet, édes csók-tüzet.
Némák vagyunk. A szó olyan tünő.
Mi ugy beszélünk, mint a gím s ünő.
Lágy bőre vágyakat csikland belém,
Mitől csipős új kéjre kelek én;
S ha szomjas ajkam, az ajkát iszom!
Elhágy a vágy is már s vergődve vérzem
A csók-csatán, a bősz szeretkezésben.
A fű megpörzsölődött a sikon,
Ahol feküdtünk s ott marad örökre
A puszta földön testünk lanyha gödre.

Egy reggel a parton, a fák alatt
Majd megtalálnak holtra válva kint.
Egy vén csónakba tesznek hallgatag,
De akkor is ölelnek karjaink
És eltemetnek a gaz és fü közt,
Mint a temető szélin a bünöst.

De hogyha vannak árnyak s visszajárnak
Még eljövünk csendjén az éjszakáknak;
A vén paraszt majd bámul, összereszket
És nézi, egymást mint öleljük által.
Ránk ismer ő s szól hányva a keresztet:
"Jön a halott fiú a holt leánynyal!"

•péntek esti gondolatmonológ•

ha elengedném a ballasztjaim, talán nem botlanék el minden egyes alkalommal, amikor valaki magához engedne. mégis úgy ragaszkodom hozzájuk, mint a levegőhöz. elhiszem minden majdnem holnapképem, belefekszem puha hazugságaimba, hogy könnyeimmel vízággyá változtassam azokat. álomba ringatom magam, mert más úgyse tenné meg. ha meg is akarná tenni, mint vadmacska morognék és fújnék rá, mert féltem az életem. ezerszer meghaltam, mégis még mindig félek attól, hogy kibeleznek.

♣ Minden hétre egy új szó ♣

♣Kevésbé ismert szavak beinjektálása a szókészletünkbe, mert ők is megérdemlik, hogy használjuk őket!♣

A mai szavunk: INTERMITTÁLÓ
Jelentése: időszakos, átmeneti, váltakozó

Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺

♥ MINDEN HÉTFŐRE EGY VERS ♥

MÓRICZ ZSIGMOND: A LEVIATHAN


Százados álmából ébredez
s kitátja száját,
ásít és mérges gőzt fúj likain
A Leviathan:

Még nesze sincs, senkise hallja
horkoló, hördülő moraját
s már az iszonyú vég veri
az emberi lelkeket.

Guruló, repülő átokmadárraj
rebben föl és dögevő csőrét
belevágja eleven húsba:
a szívbe: a Pénz.

Lihegő, tajtékos, buja vihajjal,
kábító; csiklandós lidérckonda
fulladó, röfögő, láb között rohan:
a szívbe, a Kéj.

S tajtékzó, ugató, vinnyogó vadak
robbannak fel a börtön fenekén,
láncolt, iszonyú gyűlölet hadak:
a szívből, a Kard.

Százados álmából még meg sem ébredt,
csak mérges gőzét párologja,
hogy él: emberek: él: reszkessetek!
a Leviathan!

•péntek esti gondolatmonológ•

A boldogság kék madara kivájta a szemeimet.
Vér helyett füst szállt ki helyükről és én
Hozzád futottam a hangod követve.
Nem láthattam akkor már, hogy édes
szavaid késed palástolják, amit felém tartasz.
Haza akartam jutni Hozzád Veled,
de csak sírgödrömet készítetted elő.
Nem várok már feloldozást,
tisztán menekültem úgyis mindentől.
Kezemet csak véremmel mocskoltam,
hogy aztán könnyeimmel lemossam,
de már csak füstölök, kiégtem. vége.

♣ Minden hétre egy új szó ♣

♣Kevésbé ismert szavak beinjektálása a szókészletünkbe, mert ők is megérdemlik, hogy használjuk őket!♣

A mai szavunk: ANTROPIKUS
Jelentése: emberi

Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺

♥ MINDEN HÉTFŐRE EGY VERS ♥

ZRÍNYI MIKLÓS: SZIGETI ZRINI MIKLÓS


Mint Hector Troiának,
Ugy én Szigetvárnak
Erős őrzője voltam;

Mutattam pogánynak,
Hogy nagy Jehovának
Kedves szolgája voltam,

És előbb éltemet,
Hogysem hüvségemet,
Testembül kibocsáttam.

•péntek esti gondolatmonológ•

"Shekh ma shierraki anni. - Jalan atthiari anni."*
Én meg szeretem a sajtot. ._.

*"Napom és csillagom. - Életem holdja."

♣ Minden hétre egy új szó ♣

♣Kevésbé ismert szavak beinjektálása a szókészletünkbe, mert ők is megérdemlik, hogy használjuk őket!♣

A mai szavunk: SZINERGIA
Jelentése: együttműködés

Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺

♥ MINDEN HÉTFŐRE EGY VERS ♥

NADÁNYI ZOLTÁN: A KÉT SZEMED SZERETETT A LEGTOVÁBB


A két szemed szeretett legtovább,
Be furcsa szerelem.
A szád már néma volt, de a szemed,
az még beszélt velem.

A kezed már hideg volt, jéghideg,
nem is adtál kezet,
de a szemed még megsímogatott,
nálam feledkezett.

És lándzsákat tűztél magad köré
hideg testőrökül,
de a szemed még rám leselkedett
a zord lándzsák mögül.

És ellebegtél és csak a hegyes
lándzsák maradtak ott,
de a szemed még egyszer visszanézett
és mindent megadott.

A két szemed szeretett legtovább
még mostan is szeret.
Még éjszakánként zöldes csillaga
kigyúl ágyam felett.

•péntek esti gondolatmonológ•

Furcsa. Rémült, kölyökkutya szemeid valami kellemesen ismerős bágyadt zsibbadással töltenek el. Legszívesebben magamhoz ölelnélek, vigasztalnálak, nem engednélek, szeretgetnélek, mint anya a gyermekét, ki játék közben lehorzsolta térdét és most keservesen fájlalja azt. Mégis neved olyan nehezen ég belém, idegen vagy még a lelkemnek. Különös kettősség ez bennem. Elválik, elválunk-e.

♣ Minden hétre egy új szó ♣

♣Kevésbé ismert szavak beinjektálása a szókészletünkbe, mert ők is megérdemlik, hogy használjuk őket!♣

A mai szavunk: QVANTUM
Jelentése: mennyiség

Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺

♥ MINDEN HÉTFŐRE EGY VERS ♥

ANNA AHMATOVA: „VELED LENNI MÁMOROS-VIDÁM...”
(„Mnye sz toboju pjanüm veszelo...”)


Veled lenni mámoros-vidám –
Gondolat sincs szavaidban.
S a koraősz a lombos szilfán
Sárga kis zászlókat villan.

Csalárdság-országba tévedünk.
Beismerni keserű-komoly.
Miért van hát mégis jégrehült
Ajkunkon e különös mosoly?

Mi szánalom kínját kívántuk
A lázadatlan boldogság helyett,
S én nem bocsátom el velem társult
Kicsapongó gyengédségedet.

1911.

•péntek esti gondolatmonológ•

Kipróbálok valami őrültséget, úgy döntöttem. Még pedig azt, hogy elhiszem: szerethető vagyok! 
Az első percben még kinevettem magam, a következőben már csak komoran néztem magam elé, a harmadikban elsírtam magam, a negyedikben pánikrohamot kaptam, az ötödikben túléltem. Aztán jött a hatodik, amiben reméltem, végül a hetedikben felnevetett valaki, aki talán el is tudja hinni, hogy szerethető. Ki tudja? Még a végén tényleg elhiszem, hogy ott kint a szivárvány színű ég alatt valaki érezni fogja, hogy engem szeret. De úgy tényleg. Minden szörnyetegemmel együtt. Majd biztos összebarátkoznak az enyémek az övéivel. Milyen vicces is lesz! 

♣Minden hétre egy új szó♣

♣Kevésbé ismert szavak beinjektálása a szókészletünkbe, mert ők is megérdemlik, hogy használjuk őket!♣

A mai szavunk: PACIFIKÁCIÓ
Jelentése: lecsendesítés, békéltetés

Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺

♥MINDEN HÉTFŐRE EGY VERS♥

ADY ENDRE: A KIMÉRÁK ISTENÉHEZ

Te, Isten, ki Titok vagy, tudod,
Hogy én nem vagyok mai gyermek:
Az én ügyem a te ügyed
S ki ellenem támad, azt verd meg.

Mert mi együtt kezdtük a hűhót,
Mert egyformán Titok a voltunk
S ami lázmunkánkban hazug,
Mindent, mindent együtt koholtunk.

Te, Isten, mi egyek vagyunk:
Mikor kimérákba szerettem,
Már ott voltál hátam mögött,
Nehogy kimuljak hülye sebben.

Nógattál folyton, konokul,
Hogy véresen be a bozótba
Törjek magyarul, dalosan
S hogy ne némuljon el a nóta.

Én voltam, Isten, bolond nyilad
S nyiladat most már messzelőtted.
Fölemelt, véres homlokom
Nem ejtem porba most előtted.

Mert, jaj, nagy dolog ez a dolog,
Nagyobb, több, mint egy élet ára
S én más bolondként nem megyek
Egykönnyen a kálváriára.

Most: vagy-vagy, eldől, ha akarod,
Hogy ér-e valamit a kardunk
És hogy ér-e az valamit,
Mit együtt kezdtünk és akartunk.

Titok vagy, ős Titok, tudom én,
Velem együtt és a világgal,
De egy percnyi szeszélyedért
Mégsem égek el hiú lánggal.

Együtt kezdtük, vihar-fellegek
Nőttek a fejemre azóta,
Te, Isten, te, Titok, közös
Bűnünk volt minden bűnös nóta.

Mikor még mint kicsi nebuló
Templomban diktáltam a zsoltárt,
Már akkor bűntársam valál,
Már akkor is fölbujtóm voltál.

Éreztem viharos kezedet,
Mely fiatal hajamat tépte:
Te voltál az elinditóm
S kell, hogy te légy utamnak vége.

Az én ügyem a te ügyed is,
Hogyha hivedet meg nem tartod,
Nem hisz benned majd senki sem:
Isten, Titok, elő a kardod.

•péntek esti gondolatmonológ•

Megfulladtam az első almától, jobb lett volna, lekvárt főzni belőle. Édesebb is lett volna, tovább is tartott volna, életben is tartott volna. Na nem baj, Te majd úgyis jössz és megmentesz csókoddal. Ugye?

♣ Minden hétre egy új szó ♣

♣Kevésbé ismert szavak beinjektálása a szókészletünkbe, mert ők is megérdemlik, hogy használjuk őket!♣

A mai szavunk: DEBITOR
Jelentése: adós

Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺

♥ MINDEN HÉTFŐRE EGY VERS ♥

VÁCI MIHÁLY: MÉG NEM ELÉG!


Nem elég megborzongni,
de lelkesedni kell!
Nem elég fellobogni,
de mindig égni kell!
És nem elég csak égni:
fagyot is bírjon el,
ki acél akar lenni,
suhogni élivel.

Nem elég álmodozni.
Egy nagy-nagy álom kell!
Nem elég megérezni,
de felismerni kell!
Nem elég sejteni,
hogy milyen kor jön el;
jövőnket - tudni kell!

Nem elég a célt látni;
járható útja kell!
Nem elég útra lelni,
az úton menni kell!
Egyedül is! Elsőnek,
elől indulni el!
Nem elég elindulni,
de mást is hívni kell!
S csak az hívjon magával,
aki vezetni mer!

Nem elég jóra vágyni:
a jót akarni kell!
És nem elég akarni:
de tenni, tenni kell!
A jószándék kevés!
Több kell: - az értelem!
Mit ér a hűvös ész?!
Több kell: - az érzelem!
Ám nemcsak holmi érzés,
de seb és szenvedély,
keresni, hogy miért élj,
szeress, szenvedj, remélj!

Nem elég - a Világért!
Több kell: - a nemzetért!
Nem elég - a Hazáért!
Több kell most: - népedért!
Nem elég - Igazságért!
- Küzdj azok igazáért,
kiké a szabadság rég,
csak nem látják még,
hogy nem elég!
Még nem elég!

•péntek esti gondolatmonológ•

Annak ellenére, hogy képes voltalak elhagyni, mindig bennem vagy. Szívem szobájából habár tested kilakoltattam, ki másnak soha nem adtam; minden új lakónak a saját tíz körmömmel vájtam ki új szobát és festettem ki azt véremmel, díszítettem ki azt álmaimmal és vágyaimmal. S amikor a szobák lakói eltűntek életemből, maguk mögött hagyták üres szobájukat úgy, ahogy azt utolsó itt töltött pillanatukban használták. Én mindent érintetlenül hagytam. A szobákból múzeumi termek lettek, a falak kitapétázva emlékeink képeivel, a tárgyak szanaszét hagyva, mutatva letűnt korok hangulatát, magukba szívva eltűnt percek illatát. Én magam pedig egy személyben vagyok a muzeológus, a teremőr, a tárlatvezető és a turista. Szerelmeim gyönyörű múzeuma végül bekebelezi egész szívem, ami nem lesz más, mint egy mesteri, de üresen tátongó tárlat. Majdnem holnapképek tárlata.

♣ Minden hétre egy új szó ♣

♣Kevésbé ismert szavak beinjektálása a szókészletünkbe, mert ők is megérdemlik, hogy használjuk őket!♣

A mai szavunk: UNIVERZÁLÉ
Jelentése: általános, egyetemes jegy

Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺

♥ MINDEN HÉTFŐRE EGY VERS ♥

RATKÓ JÓZSEF: ZSOLTÁR ANYÁMNAK


Az anyák halhatatlanok.
Csak testet, arcot, alakot
váltanak; egyetlen halott
sincs közülük; fiatalok,
mint az idő.
Újra születnek
minden gyerekkel; megöletnek
minden halottal - harmadnapra
föltámadnak, mire virradna.
Adassék nekik gyönyörűség,
szerelmükért örökös hűség,
s adassék könny is, hogy kibírják
a világ összegyűjtött kínját.

•péntek esti gondolatmonológ•

Úgy ölelem magamhoz fájó kezeim, mint legédesebb szeretteimet, mert Rád emlékeztetnek, Angyalom. Megtanítottál arra, hogy a fájdalmat szeretni is lehet, mert átformál. De elhagylak. Pedig már most hiányzol.
Megszoktam, hogy minden héten megtisztítod a lelkem, hogy terelgetsz az úton, amit megmutattál nekem, pedig az végig a lábaim előtt hevert, csak nem láttam, mert csukva voltak szemeim. Te voltál az, aki bemutatott annak az énemnek, akit nem ismertem, de már nagyon régóta vártam rá. 
Miattad fájtam és miattad imádtam ezt a fájdalmat. Most is fáj, de most más is. Fáj, hogy képes voltam megválni Tőled, de így is többet adtál nekem, mint én azt valaha kívántam és képzeltem volna. De innentől kezdve egyedül kell mennem, mert Te megtanítottál járni. Ki kell próbálnom magam, Angyalom. Nem foghatom mindig a kezed.

De még találkozunk. Még találkoznunk kell! Látnod kell, hogy milyen szépen járok egyedül is, Miattad!

♣ Minden hétre egy új szó ♣

♣Kevésbé ismert szavak beinjektálása a szókészletünkbe, mert ők is megérdemlik, hogy használjuk őket!♣

A mai szavunk: ZABRÁL
Jelentése: fosztogat, harácsol, elrabol, ellop

Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺

♥ MINDEN HÉTFŐRE EGY VERS ♥

WALTER VON DER VOGELWEIDE: 

Ó JAJ, HOGY ELTűNT MINDEN

Éltem valóban én, vagy álmodtam itt elébb?
Amit valónak hittem, nem volt tán sehol?
Mély álom ringatott el, csak nem tudom mikor.
Most íme fölriadtam és oly idegen,
mit úgy ismertem én még, akár a tenyerem.
Az emberek s a táj, amelyet úgy szerettem,
gyermekkorom kalandos vidéke ismeretlen.
Ki akkor víg barát volt, ma sír felé hajol,
erdőt irtottak erre, amott bedőlt major:
s ha régi patakunk is másképpen folyna itt,
mint hontalan csak nézném eltűnő fodrait.
Akikre ismerősként gondoltam még tavaly,
alig köszönnek s mindent betölt a baj s a jaj.
Úgy foszlik semmivé most a boldog és merész
gyerekkor, mint a tenger vizére mért ütés
örökre már, ó jaj!

Ó jaj, hogy élnek itt most az ifjú emberek!
Bűnbánat nincs szívükben s mind gondok közt remeg
és mind aggódik folyton: így élni jó talán?
e bús világban, látom senki sem vidám.
Nincsen tánc, sem ének, gond marta szerteszét,
keresztény ember még ily gyászosan nem élt,
az asszonyok fejéke régen nem ragyog,
parasztgúnyát viselnek büszke lovagok.
Haraggal írt levélben intett meg minket Róma,
örömünk nincs s a bánat oly szívet szaggató ma,
hogy teljesen kifáraszt (jól éltünk hajdanán!)
s most mintha régi kedvünk búra váltanám.
Az égi vadmadár is bánatos felettem,
csodálható-e hát, hogy én is csüggedt lettem?
S mit mondtam vén bolond most sok bajom között?
Aki gyönyörben él itt, mennyekben lesz száműzött,
örökre már, ó jaj!

Ó jaj, mi édes volt, mind megromolt hát mégis!
A mézben látom én ma már lebegni az epét is.
Kívűl fehér, piros, zöld a világ s dalra vár,
de bévül úgy sötétlik, mint a rossz halál,
s kit látszat csábított csak, az majd vigaszra lel,
a földi bűnt bűnhődés, vezeklés oldja fel.
Lovagok, a vezeklés, ez itt a dolgotok,
sisaktok jó s a páncél, a csuklóvas forog,
megszentelt kardotok van és pajzsotok kemény.
Adná az Ur, hogy méltó lennék a győzelemre én!
Akkor, bár oly szegény vagyok búsás zsold várna rám,
mert nem birtokra vágyom, aranyra sem ma már,
az üdvök koronája, örökre szívem vágya,
egy zsoldos is elnyerheti, markában ott a dárda.
Ha átkelhetnék én a szent hadak hajóival,
a vízen zsoltárt zengenék és már nem azt, hogy: jaj!
azt már sosem, hogy: jaj!

/Ford.: Radnóti Miklós/

•péntek esti gondolatmonológ•

Nyolcszáz forintot dobálnak állig felöltözött testemért, de vajon ki mennyit adna levetkőztetett lelkemért?! 
Mindegy is, az én szívem se nem eladó, se nem kiadó, hanem lebontásra váró épület. Befektetőre várok, aki befektetne. Engem. Belém. Értem. Értem? 
Nem értem. Soha nem értem. 
Ha csak egyszer valaki a lelkembe is beleszeretne, nem csak a testembe...akkor talán felépülhetnék. A bontás költségét is állnám én, úgyis napról napra egyre jobban omlok össze. Ha nem siet, a végén úgyis már csak egy üres telek leszek.

♣ Minden hétre egy új szó ♣

♣Kevésbé ismert szavak beinjektálása a szókészletünkbe, mert ők is megérdemlik, hogy használjuk őket!♣

A mai szavunk: KAPACITÁL
Jelentése: meggyőz, rábeszél

Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺

♥ MINDEN HÉTFŐRE EGY VERS ♥

TÓTH ÁRPÁD: VASÁRNAP

Ó, lesz-e nékem valaha
Egy csendes, barátságos kertem,
Hol fényes lombú fák között
Hosszan, békén lehet pihennem?
Hol bölcsen elemezhetem
Megélt, elmúlt tragédiáim,
S csendesen mosolyogni látnak
Az orgonáim?

És lesz-e tisztes, ősz hajam
S agyamban csöndes, öreg eszmék?
Miket szép, széles gesztusokkal
Klubtársak közt meghánynánk-vetnénk?
Kinyitnók a klub ablakát,
Ragyogna ránk a holdkorong,
S múltról zenélő szívvel ülnénk:
Öreg szobrok, vén Memnonok...

De biztos-é, hogy mindenik
Öreg szívre leszáll a béke?
S hogy ami most fáj, akkor édes?
Vagy jobb, ha most szakadna vége?
    - Ki a körútra szaporán,
    Ki! a vasárnapi zsivajba!
    Itt benn valami fojtogat,
    Félek magamba...

•péntek esti gondolatmonológ•

Már nem tudnék meghalni érted, de még mindig jó rád néznem.
Táncolnék a hangodra, ahogy egymás utániban dallamosan ejted ki a szavakat.
Táncolnék...de ha te nem akarod, már tudok táncolni máséra is.

♣ Minden hétre egy új szó ♣

♣Kevésbé ismert szavak beinjektálása a szókészletünkbe, mert ők is megérdemlik, hogy használjuk őket!♣

A mai szavunk: ALTRUISTA
Jelentése: áldozatkész, önzetlen

Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺

♥ MINDEN HÉTFŐRE EGY VERS ♥

SZABÓ LŐRINC: ERDEI SZERELEM


Sötétedik… láthatatlan tücskök ültek ki kunyhónk elé
és elhallgattak a távol zuhogó fejszék.

Ma az utak is összebújnak az erdő bozontos mellén
és lélegzetét visszafojtva hallgatózik a meztelen levegő.

Érzed az esti virágok izgató simogatását?
(Most lehellik lelkünkbe illatos testüket a rétek.)

Kezünkben a szerelem édessége csókolózik,
mikor ujjaink véletlenül összeölelkeznek

s minden tagom külön megrészegűl,
ha hosszú-hosszú éjszakáinkra gondolok.

Pedig már itt van az éj, csak mi nem vettük észre,
hogy a kémény tetején kidugta borzas fejét a füst;

ujból itt van az éj s csak mi nem vettük észre,
hogy kiváncsi rózsabimbók nyiltak ki szerelmes nyoszolyánkon.

•péntek esti gondolatmonológ•

ma este el kell siratnom minden holtamat, magammal együtt.

meg kell engednem magamnak, hogy újjászülessek.

meg kell ölnöm a démonjaim és eltemetnem őket egy sírhelybe a szívemben.

♣ Minden hétre egy új szó ♣

♣Kevésbé ismert szavak beinjektálása a szókészletünkbe, mert ők is megérdemlik, hogy használjuk őket!♣

A mai szavunk: OBEDÁR
Jelentése: ételhordó

Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺

♥ MINDEN HÉTFŐRE EGY VERS ♥

TÓTH ÁRPÁD: ÁLARCOSAN


Hát rossz vagyok? szótlan? borús? hideg?
Bocsáss meg érte. Hisz ha tudnám,
A világ minden fényét s melegét
Szórva adnám.

Kastélyokat. Pálmákat. Táncokat.
Ibolyákkal a téli Riviérát.
Vagy legalább egy-egy dús, összebújt,
Boldog órát.

De most oly nehéz. Most egy sugarat
Se tudok hazudni, se lopni.
Vergődő és fénytelen harcokon
El kell kopni.

Az Antikrisztus napjai ezek,
Csillog a világ szörnyű arany-szennye.
Röhögő senkik, balkörmű gazok
Szállnak mennybe.

S én lent vergődöm, és nem tudja más,
Hogy csöndem éjén milyen jajok égnek.
De légy türelmes. Jön még ideje
Szebb zenéknek.

Csak légy türelmes. Maradj, míg lehet,
Váró révem, virágos menedékem.
Most álarc van rajtam, zord és hideg,
De letépem,

Vagy szelíden, míg elfutja a könny,
Öledbe hajló arcomról lemállik,
S te ringatsz, ringatsz jó térdeiden
Mindhalálig.

•péntek esti gondolatmonológ•

Elbuktam egyszer. Veszélyes volt és én csalódott voltam, de mikor rájöttem, hogy másodjára is elbuktam, már tudtam, hogy egyszer nyerni fogok. Az első bukásom után is képes voltam felállni, most miért ne lennék?!

♣ Minden hétre egy új szó ♣

♣Kevésbé ismert szavak beinjektálása a szókészletünkbe, mert ők is megérdemlik, hogy használjuk őket!♣

A mai szavunk: DISSZONÁNS
Jelentése: rosszul hangzó;oda nem illő; hamis

Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺

♥ MINDEN HÉTFŐRE EGY VERS♥

JÓZSEF ATTILA: TUDOD, HOGY NINCS BOCSÁNAT


Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.

A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.

Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódits,
ne csatlakozz a hadhoz.

Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.

Emlékezz, hogy hörögtél
s hiába könyörögtél.
Hamis tanúvá lettél
saját igaz pörödnél.

Atyát hivtál elesten,
embert, ha nincsen isten.
S romlott kölkökre leltél
pszichoanalizisben.

Hittél a könnyü szóknak,
fizetett pártfogóknak
s lásd, soha, soha senki
nem mondta, hogy te jó vagy.

Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s igy nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert
szoritsd üres szivedhez.

Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.

1937. július-augusztus

•péntek esti gondolatmonológ•

Amikor végigjárom szívem szobáit elgondolkozom azon, honnan is jöhet ez a fáradt zsibbadás a falakban. Hogy egyik lakó se szól hozzám, csak rám tekint, felém bólint és csinálja tovább a dolgát. A saját szívemben szellemnek érzem magam, de mit is várok egy olyan laktól, ami egy szellemkastélyhoz hasonlít. A falak piszkosak és omladoznak, nincs már több festékem a renováláshoz, kivéreztem. Csak a saját szobám áll még valahogy. Le is ülök az asztalhoz, fel kell írnom a havi felmérésem eredményeit. A zúgó csöndben egyedül vagyok a magánnyal, akit én választottam társamul. Nem zavar sok vizet, csak ha hozzám ér, akkor fáj. Hideg ujjai végig futnak a nyakamon, megsimogatja, mint egy szerető, mégis fojtogat. Mostanában egyre többet fázom. Árnyékkacajjal az arcomon tanakodom: Talán belém szeretett, azért simogat ennyit. Mindegy is. Én hagyom, egyedül neki, hogy ezt tegye, mert őt már megszoktam. Ő volt az egyetlen, akinek volt mersze átmásznia azokon a falakon, amiket még évekkel ezelőtt építettem, hogy senki se bántson. Azóta elkezdtem bontani. Lebontok két réteget, aztán jönne valaki, aki megmászná, ettől megijedek és felhúzok még egyet. Mégis, bár lassan, de vékonyodik. Sajnos ez kívülről egyáltalában nem látszik, így aki nem elég bátor a lehetetlenhez, annak ugyanolyan megmászhatatlan lesz akkor is, ha már csak egy réteget hagyok fenn. Kivéve neki. Ő nem félt a faltól. Ő nem félt a sebektől. Ő nem fél semmitől. 

Tőlem sem.

♣ Minden hétre egy új szó ♣

♣Kevésbé ismert szavak beinjektálása a szókészletünkbe, mert ők is megérdemlik, hogy használjuk őket!♣

A mai szavunk: KONGREGÁCIÓ
Jelentése: gyűlés, gyülekezet, egyesülés

Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺

♥ MINDEN HÉTFŐRE EGY VERS ♥

RADNÓTI MIKLÓS: SZAKÍTOTTUNK


" Szakítottunk...
Te véresre csókoltad a számat és lihegve kértél, hogy maradjak.
Nem maradok.
Menj be szépen, én meg elindulok a mérföldek között a sárban.
Mit nézel?
A hófehér éjek után ugye könnyező, foltos olvadás szakad.
Hallod?
A vézna fákban a nyarat siratják most korhadt, téli szentek.
Ne sírj.
A könnytől csupa piros lesz a szemed és nem bírom folytatni, ha könnyezel.
Hallod-e?
Szél szánkázik zúgva a dombokon és itt teelőtted fodros a sár.
Megértettél?
Sár-Sár és Gyűlölet van az alján minden csillogó, nagy szerelemnek.
Most menj.
Érzem, hogy imádlak és gyűlöllek és ezért most itt hagylak az úton.
Kedvesem.
Nagyon, nagyon szerettelek és hogyha találkozunk, talán újra kezdem...
Menj már."

•péntek esti gondolatmonológ•

Ijesztően hasonlít a lelked az enyémhez. Erre minden egyes alkalommal rájövök, mikor a szemedbe nézek. Nem tudom, talán a Te szívedben is van egy szoba a számomra?!

♣ Minden hétre egy új szó ♣

♣Kevésbé ismert szavak beinjektálása a szókészletünkbe, mert ők is megérdemlik, hogy használjuk őket!♣

A mai szavunk: ILLUMINÁCIÓ
Jelentése: kivilágítás, megvilágosodás

Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺

♥ MINDEN HÉTFŐRE EGY VERS ♥

TOMPA MIHÁLY: A HOLDHOZ.


Hő vágyaim csak érted égnek,
Oh csendes éjek asszonya!
Ha nem piroslik már az égnek
Felhőin a nap alkonya.

Mig szép arcid halvány sugára
A tiszta égen fönn ragyog.
Bár fájdalmimnak nincs határa,
Ugy képzelem: boldog vagyok.

Ha volt egykor szivemnek búja,
Sugáridnál elsirtam én;
Boldogságomnak más tanúja
Ha nem volt a leány ölén:

Te nyájasan reám mosolyogtál,
Mint én, szeretve egykoron,
Midőn epedve andalogtál
A szép arkádi pásztoron.

S mióta kínom rabja lettem,
Te, most is részvevő barát,
Magas pályád körét felettem
El-elborúlva lenged át.

Oh csendes éjek néma őre!
Lágyan nyögő szellőiden
Küldj álmot a bús szenvedőre
S ha nyugtató ölén pihen,

A felkelendő nap világán
Nem ébred ő; sugáridon
Végetlenűl alunni kíván,
Miként a hű Endymion.

•péntek esti gondolatmonológ•

Távolról egy autóriasztó énekel monoton, amott egy légy zümmög a sarokban, én nézlek téged szótlanul, de téged egyik sem érdekel. Csak mész, és nekem eszembe jut, hogyha veled mennék, hazajutnék és később lenne sötétség. De én nem tudok olyan gyorsan menni, mint te, s mint nyugat lánya nyugodtan ülök, hajamból rendszertelenül csöpög a víz. Jó volt, míg világítottál. Tudod, hogy még ha tagadtam is, mindig a fényesség után vágyom. A fényesség után, hogy én az éj lánya bekebelezzem. Nem irigységből, nem gonoszságból, szeretetből. De nem érintelek, fájna, neked nagyon, de nekem is. Így te elmész nyugatra, én meg itt maradok keleten. Csak ülök, hajamból lassan minden csepp víz kihull. S majd jön az éj, én pedig elalszom valahol.

♣ Minden hétre egy új szó ♣

♣Kevésbé ismert szavak beinjektálása a szókészletünkbe, mert ők is megérdemlik, hogy használjuk őket!♣

A mai szavunk: EGZEKVÁLNI
Jelentése: végrehajtani

Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺

♥ MINDEN HÉTFŐRE EGY VERS ♥

BABITS MIHÁLY: ÉJI DAL


A téjszín léget elkeverte
fekete borával az éj:
lelkem ma, vágyak büszke lelke,
megúnt szavakkal ne beszélj,
húnyd be az ajkad, nyisd ki szárnyad,
szabad szemeddel szerte nézz:
ma messze szállnod
nem nehéz.

Mámorosan az éj borától
szárnycsattogás legyen dalod:
ki éjt iszik, a kéjre bátor,
tenéked ez volt italod.
Sokáig ittad, részegülhetsz,
azért vagy mostan oly szabad:
repülhetsz
magad.

• péntek esti gondolatmonológ •

Fáj a seggem a sok egy helyben üléstől és sorozatban hányom ki a megemésztetlen gondolataim. Már azt sem képes befogadni a szervezetem, ami régen édes volt. 
Felállok, legalább az egyik problémám megoldódjon. Levenném a maagassarkút, amiben senki nem tanított meg járni, de mezítláb mégsem mászkálhatok. Nem mintha így nem fáznék, de úgy jobban. Mindig a kisebbik rosszat kell választani.
Unom a villodzó fényeket, bántanak, már-már fájnak. Elmegyek. Amúgy sincs itt már maradásom, nincs miért. Nincs kiért. Ha volna is se tudnék, a genetikám nem engedi.
Halványabb fények. Fájdalmas járás. Nem félelem, óvatosság. Tömegtelen tömeg. Csak haza. Csak ágyba. Üres bogarak. Üres bogaram. 
Fázom. Már nem helyetted*, csak magamért. Miattad? Miattam? Miattunk? Nem tudom. Én csak a takaróm akarom, alatta nem fázom. Alatta látom az elém táruló csillagos végtelenséget és még úgy sem fázom.
Vagy csak ritkán. Tényleg...ritkán.

*Szabó Balázs Bandája-Vagyok
"Fázom...helyetted fázom."

♣ Minden hétre egy új szó ♣

♣Kevésbé ismert szavak beinjektálása a szókészletünkbe, mert ők is megérdemlik, hogy használjuk őket!♣

A mai szavunk: HAVÁRIA
Jelentése: természeti csapád vagy emberi tevékenység során előállt vészhelyzet: szállítási kár, üzemzavar, üzemi baleset, hajóbaleset.

Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺

♥ MINDEN HÉTFŐRE EGY VERS ♥

FÜST MILÁN: ŐSZI SÖTÉTSÉG

NYILAS-HAVA


Ősz van, korán sötétül és künn esik.
Vénűl az idő s könnyei szakállára peregnek.
Magános a lélek! S ködös éjjeken át didereg,
S csak ködös hajnalidőbe' derül, mikor rohanó,
Tengerzöld felhők úsznak az égen. Holtan
Fekszik a lélek ilyenkor s boldog. Jószivű szellem,
Idegen szellem közeleg s tengerzöld
Szőllőfürtöt tart bús arca elé.

Zöld, hideg almákat hoz s ő is eszik.
Holtan fekszik a lélek s könnyei dideregve peregnek.
Ó mily boldogság is esős időkbe' aludni!
Zúghat a szél mos távol temetőknek
Nedves sírjai közt és távoli erdők
Bővizű, hűs csurgója bugyogva patakzik.
S ballag a kormos dombon a vándor s bús lelkében az őszi
Bánat kútja bugyoghat halkan s szűntelenűl.

S búvik a gőzölgő szakadék tar bokrai közt
Sok zöldszemű vadmacska s néhány vörös ordas...
S hol gyors felhőt aranyoz szűz, hajnali fény,
Karcsú, égi leány zöld fátylat vont szép, lángoló arca elé:
Lenge e hölgy és átlátszó, mint üvegkehely sárga bora
S mint szőllőfürt, oly áttetsző szép, édes melle-gyümölcse!...

...Jaj nekem! Hogy Perzsiába megyek, avagy másüvé, messzi vidékre,
S reggel elhagyom ezt a gonosz várost, ahol annyit szenvedék:
Ilyet álmodtam e ködös, őszi éjszakán... De jaj halaványan,
Sírván jön elém lelkemnek alázata újból...
S mint gyenge kóró, amelyre leszállt az éjszaka baglya,
Gyenge a bánatos lélek és újból, újból lehanyatlik...

• péntek esti gondolatmonológ •

Hazugságokkal alszom el, nélkülük már nem megy. Azt hazudom magamnak, hogy nem vagyok egyedül, pedig de. De ha ezt őszintén bevallom magamnak, pánikrohamot kapok. Szóval inkább hazudok, csak hogy végre elaludjak, mert csak aludni akarok. Akkor nem fáj végre. Az alvás az egyetlen mentsváram, már a munka sem képes elterelni a gondolataimat kellőképpen. 

♣ Minden hétre egy új szó ♣

♣Kevésbé ismert szavak beinjektálása a szókészletünkbe, mert ők is megérdemlik, hogy használjuk őket!♣

A mai szavunk: KURATÍV
Jelentése: gyógyító hatású

Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺

♥ MINDEN HÉTFŐRE EGY VERS ♥

KASSÁK LAJOS:

A LÓ MEGHAL

A MADARAK KIREPÜLNEK



Az idő nyeritett akkor azaz papagályosan kinyitotta a
szárnyait mondom széttárt vörös kapu
szeretőmmel kinek fekete gyémántok voltak befalazva
az arcába s 3 gyereket cepelt a kétségbeesésében
a gyárkémények alatt ültünk
tudtuk holnap a görbe vonalak
ho zsupp ho zsupp
azt mondta elmész KASIKÁM és én elszáradok a
pódiumokon s nádler ur mázolmányaiban
nyilván
nyilván
az uristen megfeledkezik a szépasszonyokról
már jött is a félkrisztus faszobrász
fiatal volt és gyalázatosan igazságszagu
holnap tul leszünk a magyar határon
hát igen hm igen
nyilván nyilván
a város rohant mellettünk
ide-oda forgott és néha fölágaskodott
láttam az apám kajla szalmakalapját amint uszkál a hó-
üveg fölött a patikától a szentháromság-szoborig és
vissza
valamikor azt hitte az öreg 21 éves koromban káplán
leszek az érsekujvári plébánián
de épen 10 esztendővel előbb sporni ur lakatosmühe-
lyében ettem a füstöt
az öreg már csak nagyon ritkán járt közénk haza
később az én szépen elgondolt jövőmet is beitta és ki-
pisálta a sörrel
szerelmes lett egy öreg takaritónőbe
kihullott a haja s csak a cigányokkal barátkozott
1909 április 25
Párisba készültem gyalog a faszobrásszal
a kisváros ült a pocsolyában és harmonikázott
leveszem rólad a szárnyaimat ó szent kristóf te sohse
leszel az apád fia
egy részeg ember krokodilkönnyeket sirt az "Arany
Oroszlán" szálló falának dülten
éreztem mindennek vége
keresztül szaladt rajtam egy vörös sinpár s a tornyok-
ban harangoztak
galambok bukfenceztek a háztetők felett
jobban mondva galoppoztak a napkocsin
a ferenciek uj harangja szinte énekelt már
aki aludni készül fényesitse ki az ólomrudakat
az órák fehér juhászkutyákon kisértenek
éreztem mindennek vége
pálinkások és rövidárukereskedők becsukták boltjaikat
csak menj vissza barátocskám a gyerekeidhez
a kerekek többet nem fordultak visszafelé
az ember elhányja csikófogait és néz a semmibe ahol
az élet beleharap a saját farkába
a semmibe
ó dzsiramári
Ó lébli
ó BUm BUmm
a hajó pedig döcögött velünk mint a terhes asszony
s a hátunk mögött valaki összetolta a kulisszákat
ez volt az első keresztbevágott nap az életemben
fáklyák lobogtak bennem és feneketlenségek
papagallum
ó fumigó
papagallum
a partokon huszas csoportokban vörösréz madarak kuko-
rékoltak
a fákon akasztottak hintáztak s szintén kukorékoltak
csak néha a viz fenekéről néztek felénk az elkomoro-
dott hullák
de mi 21 évesek voltunk
a faszobrásznak csunya rózsaszinü szőrök kunkorodtak
ki az állából
különben jól éltünk
csak éppen a gyomrunk átlója
hiába huztuk meg a srófokat az ökrök ujra meg ujra
nekiindultak a tarlókon át
s a szemeinket néha már alig tudtuk levakarni a lányok
bokáiról
ilyenkor mindig felkiáltottak belőlem a cintányérok
Bécsben 3 napig az utcán aludtunk
aztán véglegesen kicsavartuk magunkat önmagunkból
mi is az hogy civilizáció
az ember bekeni magát valami zománccal és irtózni
kezd a tetvektől
mi is az hogy családi kapocs
az ember holmi selyemszalaggal meghosszabbitja a köldök-
zsinórját
mi is az hogy istentisztelet
az ember félni kezd hogy ne kelljen félnie
mi talpunkra szögeztük az országutakat s a nap jött
velünk az ürben arany mértföldlábakon
higyjétek el az elefánt nem nagyobb mint a bolha
a vörös nem vörösebb mint a fehér
s ha mégis mi azért mentünk
tovább kamaralógósz ha felállitjuk a mérleget ugyis mi
huzzuk a rövidebbet
és ekkor kinyiltak a szemeink
és mélyek lettünk mint a fekete kutak a bánya vidéken
és mentünk és mentünk
13 angyal járt előttünk
szintén gyalog
és énekeltek nekünk a fiatalságunkról
már tipikus csavargók voltunk jól megnevelt bolhákkal
a hónunk alatt
szerettük az árokba hullott gyümölcsöt
a savanyutejet
és a zsidók hitközségi kasszáit
s jöttek felénk innen és onnan is a testvérek
a világ minden fajta nyelvével s csodálatosan téglabőrü
ábrázatokkal
speciális szaga volt valamennyinek
s némelyiket legyalulták a kilométerek s némelyiknek
még tejes volt a szája az anyja csecsétől
az utak fehér dunnákban hevertek alattunk
a sürgönydrótok összerántották magukat és kabalákat
irtak az égre
este láttuk amint az asszonyok lába között kinyiltak a virágok
de mi növényevők és asszonygyülölők voltunk
és áthuztuk magunkat Passaun
Aachenen
Antwerpenen
a faszobrász lesoványodott mint a szálka s a szakála
egész megvörösödött
nekem versek és hadzsura erdők kezdtek nőni a fejemben
a fényfolyókon kétszer átusztak előttünk a patkányok
nagy tutajokon amelyek nadrággombbal és madártojá-
sokkal voltak kimintázva
postafiókokban vártak rám a szeretőm levelei
de tudtam az éjszakák a legtetvesebbek
ilyenkor tehát a verseimen dolgoztam akik ugy jöttek
elő a fejemből mint valami aranygyapjas birkák
semmi kétség ezek a leggyámoltalanabb állatok
de ha valaki füle mögé dugja a táblát
a redőnyök ijedten leszaladnak
ez a mi életünk
a vámőrök minden állomáson bélyegzőt ütnek a szivünkre
s mi csak uszunk tovább hajnal iránt
bizony okosabb lenne ha mindenki édesfagyökérrel vagy
krumplicukorral kereskedne
osszátok be a világot amiben éltek
nekünk könnyü naponta 50 kilométert megyünk belőle
kifelé
alagutakban hegyek gerincén s a hallgatag német erdőkben
érezzük a friss trágya szagát a földeken
a hegyek néha megfordulnak s a fák citeráznak a szélben
a fák alapjában véve teherbe esett lányok
halkan beszélnek egymáshoz és azt mondják:
ha ő elmegy én öngyilkos leszek
tegnap egész nap pelenkákat szegtem arany fonállal
angyalkának keresztelem majd és gyémánt cseresznyét
akasztok a fülébe
vagy egyszerüen csak ezt mondják:
a férfiak mind sánta kutyák
a hegyek már egészen fölénk hajolnak
az óriás kigyó pedig skrupulusok nélkül lenyeli a napot
még utóbb is költő lesz belőlem
csak jól felhuzni a kereplőket a legtöbb baj ugyis anna
kisasszony szelességén mulik
tegnap két verset küldtem haza a független magyar
országnak
s megint vissza estünk stuttgartba
ültünk a koldusok asztalánál lekváros lepényeket ettünk
s egy stájer paraszt szive világitott le a gerendákról
a szomszédház udvarán az ÜDV HADSEREGE misézett
flóták és klarinétok visitottak a csillagok alatt
láttuk a sárga üvegbaglyokat, amint áthajolnak a fiatal
anyák fölött
ó isten báránya ki elveszed a világ büneit
a faszobrászban megint cihelődni kezdett a félkrisztus
és minden áron beszélni akart
fogd be a csuszalesődet orditott föl a stájer paraszt
egészen orrunk alá tolta a szivét
látjátok 7 rozsdás tőrrel van keresztül szurva
a szeretőm 7 hazugsága ez bennem testvérkéim
látjátok ezt a zöld karimát itt a jobb oldalán?
ez az én gazdám utolsó harapása rajta testvérkéim
26 esztendős vagyok s olyan tiszta volt az életem mint
a reggeli harmat
télen egész nap a házunk előtt söpörgettem nyáron
kövér gabonát arattam
hej haj de az ember sorsa olyan mint a
mindenkinek nyitva volt a szeme s a falak mögött lát-
tuk amint a világ kiforditja szűrét
budapest - páris - berlin - kamcsatka - szentpétervár
a faszobrász részeg volt már s a szemeiből mint valami
kanálisokból folydogált a szomoruság
a kiáltások egyre inkább a sarkok felé tartottak hogy
elolthassák kanócaikat
esküdjetek meg hogy ezután csak a tiszta gatyamadzag
varázshatalmában hisztek
szólaltam meg egész váratlanul
s láttam amint a hangom erre felé jön a szomszéd udvarból
én költő vagyok
tehát csak tudom
a lámpások azért égnek jól mert kétszer turatámó
és tele vannak petroleummal
szörnyen neki voltam keseredve szerettem volna vala-
mit adni ezeknek a szegény embereknek
de a csillagok már leléptek strázsáikról
a 13 angyal most nyilván kinyitott szájjal alszik a pad-
lás-grádicson
uram-isten
a falakról vörös seregekben lefelé masiroznak a poloskák
mindenki sózza be az orrahegyét
ime milyen rövid az élet
de belőlünk mégis csak kanmacskák lesznek a párisi
tüzfalakon
tente baba hát tente
az ember elalszik
igy lesznek a vertikálisokból horizontálisok
és viszont
az égből kiléptek a téntagyerekek
gyertek át velem a kerten
a folyó tulsó partján Mária altatgatja fiát
mindenki kattantsa be esze fölött a reteszeket
a padlón sárga tócsákban foszforeszkáltak az emlékeim
a sarkokban kinyiltak a hátizsákok és veszettül ugatni
kezdtek
mint Mária a fiát
az egész kertet az ölemben ringattam
és lejebb
ime itt vannak 11/2 márkáikkal a sameszek
sóhajok üvegesednek
virágok virágzanak
ó hát itt vagy te is
én és te
rajtad
én
kösd csak rám a térdeidet
asszonykám
ezüst szalamander
papagály
vitézkötés az életemen
gyümölcsfa
leszakitott csillag
ó jaj ó jaj
mindenki csavarja meg az üvegdugókat
az órák kiléptek csillagketreceikből
s hosszu parafaorrukkal kelet felé fordultak az elefántok
az első hang amit hallottam egy gramofon orditása volt
a perifériákról
a faszobrász nem tudott fölkelni ezen a reggelen
megfogok dögleni mondta meg fogok dögleni
a kolduskirálynő óriás mosogatódézsával állt a feje fölött
az órából kijött a csontfejü kakuk és alázatosan meg-
hajolt
megfogok dögleni sirta a faszobrász meg fogok dögleni
s mindenki látta a halált
amint kétszer végig ment a szobán
de hát miért is mennél el testvérem
miért
a mezőkről még be sem terelted a nyájat
sárga hajadban meg sem gyujtottad a lámpákat
s a kigyók is mind alszanak még a szemedben
ó ne törődj a csunya kávéskannával ő megharapta a
szolgáló köldökét
s most mind a ketten másállapotban fekszenek
meg fogok dögleni visitotta a faszobrász meg fogok
dögleni
s a házak hosszu taktusban a templom felé hajoltak
egy kese csikó még betolta fejét az ablakon
és nyeritett
ki veszi meg a kabátomat mondtam én is
5 korona senki többet 5 korona
s a hegyekről egyszerre lefelé kezdtek szaladni az utak
hát menni
megint menni
azóta sem láttam többé a szegény faszobrászt
pedig nagyon jóbarátok voltunk s esténként ugy égett
előttem a szakála mint a csipkebokor
2 hétig egyedül vándoroltam
szomoru voltam mint valami öreg szamár s minden
pocsolyánál megmostam a fejem
emlékeimet szerettem volna kimosni a fejemből melyek
szörnyen megülepedtek
és fekete zászlókat lobogtattak a partok felé
hogy miféle partok felé azt nem tudom
ugy éreztem valami rohanó folyó vagyok és partjaim
vannak
lesorvadt pálmákkal és zöld békákkal
mert ekkor már költő voltam megoperálhatatlanul
rendesen leveleztem a szeretőmmel
s tudtam csak föl kellene hasitani a szügyemet és tiszta
arany csurogna ki a szivemből
csak ezek a belga parasztok ne lennének ennyire pisz-
kosak
ezek a soviniszta állatok még mit se tudnak a világ
folyásáról
hiába állok előttük
egyik sem látja meg homlokomon a csillagot
olyan voltam mint a 7 árva
de azért mégis itt értek bennem össze a görbe vonalak
itt találkoztam össze szittyával aki zürichből jött és
csillébe készült vallásalapitónak
én komolyan hittem hogy lehet belőle valaki
nagyon különösen voltak megkoszosodva a fülei
kint hevertünk az antwerpeni rakodó parton s ő szó-
noklatot tartott a gyapotbálokhoz és rusznishordókhoz
polgártársak énekelte polgártársak:
a házinyulak a legszaporább tyukok s a malmok pat-
kányfogakat csempésznek a gabonába
de azért őrölnek is és ez nem hiába történik
mitől féltek gyámoltalanok
igéim virágokban lobogtak már a mezőkön
dögöljenek meg akik elismerik a nyugvópontok szük-
ségszerüségét
reggel mi elindulunk a nap iránt isten csárdája felé
szegény eszemben kinyiltak a liliomok
hát igen reggel elindulunk isten csárdája felé
krisztus könnyeit fogjuk inni a nádfödelü pajtában és
szilvóriumot
ó de minden jó ember sorsába belepottyan legalább
egy krokodilus
s ő aki a zürichi herbergből jött és csillébe készült
vallásalapitónak
ezen az éjszakán trippert kapott a rivoli utcai matróz-
bordélyban
a kártyatornyok hangtalanul összeomlottak
keritések nőttek föl körülöttünk mintahogy az állat-
kertben látható
egymásután még 21-szer az ég felé kiáltottam:
latabagomár
ó talatta
latabagomár és finfi
a lemezek csak szakadatlanul forogtak
le kellene fürészelni a mesteremberek fekete kezeit
az asztalosok minden csomót kilöknek a helyéből
a lakatosok nem értenek a kattantyuk betevéséhez
s egy napon ezért összefog dülni a ketrecünk
látjátok Izabella is elvesztette egyik keztyüjét
ó hát ki is törődhetne velünk szerencsétlen három-
szemüekkel
a házak fölött csörömpölve más tájak felé röpültek a
madarak
szittya az öltözőben felejtette az uj vallás kulcsát
s az első napon hangosan sirt utána mint a gyerekek
aztán levazelinozta a füleit és elindultunk brüsszel felé
mint akit kiraboltak
mindenről lemondtunk és tudtuk csak az idő ért meg
minket
ő sohse fog bennünket kiejteni magából
este már a maison du peuple hosszu asztalainál ültünk
s szivtuk a jó belga dohányt
láttuk amint vandervelde átment a termen a szocialista
titkárságba
más hires vezérek pedig a kassza előtt játszottak uj
francia kártyákkal
roppant gyüjtő medencében a világ embercsuszpejza
volt itt együtt
kékszemü oroszok kiket eljegyzett a forradalom
olajszagu hollandok
poroszok
sovány hegyvidékiek
magyarok lehervadt bajusszal
garibaldi patétikus rokonai
és mindenki itt volt akit megvertek vagy akinek otthon
nem volt elég kenyere
némelyek vállán new-york felhőkarcolói virrasztottak
mások szeméből vörösen kikönyökölt a gyülölet
nézzétek a világ legnagyobb lendületei futnak ki az
állomásról
viharok zugnak
telefondrótok moszkva szivéből visitanak
elvtársnő üljön a zongorához
pincérek átszaladnak rajtunk a fekete levessel
mozik előtt gyülekeznek a proletárok
a szövetkezet embere tizes csoportokban osztja ki a
jegyeket
kutyák fölszaladnak a repedtfogu falakon és énekelnek
mint az öregasszonyok
valaki azt mondta le az oligarhiával
és egyszerre:
róma
páris
tiflisz
stockholm
szamarkand
s a ruhrvidéki bányák
halljátok-e a müncheni városháza harangocskáit?
florencben az apostolok vállán alusznak a galambok
mindenki tudta már nem lehet messze isten órája
a fanatikusok bőre érzékenyebb mint a szeizmográf
s mi valamennyien vakarództunk
elvtársnő üljön a zongorához
föl
föl
ó ha most ide tudnám kapcsolni a szeretőm gyémánt-
szemeit
a középső lámpa körül elhajóztak a szalamanderek
szittya már aludt a vörös tócsákban
s most szép volt mint egy fiatal buldog
mi mindennel gazdagodhatna az ember egy óra alatt
ha olyan okos lenne mint teszem egy fényképezőgép
de az ember mindig be van csukva s bőre fölött ész-
revétlenül elszaladnak a világok
éjfélkor az orosz gyülésre mentünk a petit passageba
egy szőke tovaris beszélt még egészen gyerek
lángok virágoztak ki a szájából s a kezei röpködtek
mint vörös galambok
hát igen mi rokonok vagyunk dosztojevszky ördöngőseivel
mi leharaptuk magunkban a szentimentálizmus hetedik
fejét
és mindent le akarunk rombolni
ó Oroszország te elátkozott föld
ki látná gyámoltalan szenvedésedet ha a te csillaggal
megjelölt fiaid nem látnák
európa leköpi bennünk az ázsiait
és mégis egyedül csak mi megyünk a hegyre fölfelé
semmi kétség az asztrakháni péklány vagy a szent
pétervári szajha
egy napon megfogja szülni az uj embert
oroszország a forradalom vörös tavaszával viselős
de oroszország pusztáin még nem tudnak kifakadni a
virágok
de oroszország hasonló a megműveletlen földhöz
segitsetek hát!
testvérek
európa hozzánk hasonló szerencsétlen fiai
segitsetek segitsetek!
s mi láttuk amint öreg sapkája alatt meggyulladt a feje
valamennyien a tenyerébe ültünk
hurrá Oroszország! éljen! zsivió! hurrá!
az én hátamról ekkor leesett egy pup
ablakokon kinyiltak a jégvirágok
s szittya akiből azsan provokatőr és rendőrkém lett később
megcsókolta az orosz kabátját
tiszta vagyok mint a gyermek
mondta - ha tripperem nem lenne elmennék csarsz-
koje szélóba hogy megölhessem a cárt
ezen az éjszakán nem ittunk pálinkát
megmostuk a lábunkat és nem gondoltunk szerelemre
egy magyar nyomdász aki azóta 12 évet kapott láza-
dásért szerencsét vetett a szobalány kártyáiból
és halkan és messzire hangzóan énekeltünk
végre hát végre
eljött az idő s mi teljesek vagyunk mint a beojtott fák
azt hittük márciusok arany lobogói seregnek fölöttünk
a hattyuk fönt ültek a hintákon és két hangon nevettek
az eduard téren föl akartam ajánlani magam a szegé-
nyek asztalára
de hajnalban eljöttek értünk a belga csendőrök
még alig virradt
a pisáló szobor előtt még nem álldogáltak a bedekkeres
idegenek
a piszkos utcák még azt hitték magukról hogy komolyan
párisban fekszenek
nevettek ránk a városháza arany cirádái
s mi mentünk láncba vert kezekkel a szakadó kékségben
lefelé a meredek lépcsőkön
a krumplisütők megvasalt kályhái előtt
kocsmák moslékjában
a halkereskedések hajnali büzében
szegény csavargók kiket összecsordázott a rend s most
haldoklik bennük az isten
a rue mouffetar-ban kurvákkal találkoztunk
boldog voltam
nagyon örültem nekik hogy ilyen szépek a virradatban
a ferdére meszelt szélben ferdére állt a kontyuk
a nap gyémánt fátyol mögül kukucskál rájuk a tüzfalakról
egész éjszaka virrasztottunk mint a szentek
s most nyálaztam a cigarettájuk után
ha csak megvakarhatnám a hátam nyöszörögte szittya
ki nem régen még csillébe készült messiásnak
valaki fehér ágytakarót lobogtatott egy balkonról
a szőke gyerekoroszra gondoltunk aki lángokból élt
mint marinetti futurista istene
és szerette oroszországot jobban mint fiu az anyját
most átdobják a belga határon s egy kék reggelen a
kreml előtt felakasztják
segitsetek hát
testvérek
európa hozzánk hasonló szerencsétlen fiai
segitsetek! segitsetek!
én csak együgyű költő vagyok csak a hangomnak van éle
mit ér ha valaki papirkarddal leszurja a tumaromi
boszorkányt
12 napig ültünk az egérszagu toloncházban
105-en voltunk egyetlen teremben
nappal és éjjel
éjjel és nappal
éjjel az országutakra gondoltunk és poloskákat gyilkoltunk
reggel meleg vizet kaptunk délben hideg kását s egész
nap imádkoznunk kellett érthetetlen belga imákat han-
gosan a szakálas őr után aki fönt ült egy magas pódiumon
mint valami bálvány
aztán sötétzöld vagonokban elvittek bennünket a fran-
cia határig
uram isten hát mégis!
uram isten
jön páris
akiről éneklő csodákat hallottam
s akit még nem ismerek
tudtam a franciáknak vörös kakas áll a cimerükben
tudtam a francia föld lánnyal és müvészettel áldott
zola parasztjai ezüst gitárokon usztak a hajnalban
kék hulláit gyepágyra fektette a szajna
szittya dunajecről mesélt a magyar tanitóról
aki most hegedü virtuoz a chat noir-ban
9 szeretője van ideges francia lányok akik csatalovak
voltak a francia-német háboruban
megnéztem a jegyzeteimet: 3004 krisztusképet láttam idáig
9-féle tojást találtam a madárfészkekben
lüttichnél elhajtottam 2 tehenet
tehát
300 kilométerre voltam páristól
s fejünk fölött mankón jártak a papagályok
ó PÁRIS!
PÁRIS!
ady endre látott téged meztelenül s a te véres romjaid
fölött született meg guillaume apollinaire a szimultanista
költő
tisztán éreztük hogy zarándokszagunk van
és mentünk naponta 60-70 kilométert
és mentünk a vastorony árnyéka felé
vegyétek meg a vizhólyagjainkat mondtuk az embereknek
vegyétek meg jókarban tartott vizhólyagjainkat
ha vékony tűvel szurjátok föl meg sem érzitek utána
az égetés izét
a franciák azért mégis nagyon hasonlitanak a belgákhoz bajorországban laknak a legemberségesebb fajankók
lehet hogy a jó maláta sörtől ilyenek
de az is lehet hogy bennük valóban spanyolviaszra ült
a keresztény filozófia
megduzzadt könnyzacskóinkat állandóan a nyakunkban
hordtuk
mint valami nehéz sós kolompokat
napokig sehol se kaptunk szállást
ó hát mért is szült minket az anyánk ha nem tudott
mindjárt házat is tojni a hátunkra?
egy börtönőr aki különben suszter is volt
12 órára bedugott bennünket a szalmába
a sárga csövekből lándzsákkal fogókkal és valóságos
orosz pikákkal vándoroltak felénk a tetvek
ez azonban nem jelentett semmit
messze holdhintákon aludtunk furulyaszóval
valaki állandóan azt énekelte felettünk:
TI AZ ÉN KÉT MUTATÓ UJJAIM VAGYTOK
s reggel fekete kávét ittunk a suszterné szoknyája körül
azt mondta nagyon szép hajam van
s ha jobban megnéz egy igor nevü legényre hasonlitok
aki 20 év előtt a szajnába ölte magát miatta
a fekete kávé paposan szétkólikázott a gyomrunkban
és én megigértem
hogy párisból küldök neki egy képeslapot
két összefont kézzel és egy turbékoló galambbal
PÁRIS ó PÁRIS mennyi szép ember ölte meg ott magát
és kitudja miért
és többé nem szakadt el tőlem a hangja
benne sirt a vámőrök sipjában
és nevetett páris elektromos kürtjeiben
nevess hát te szamár
nem látod hogy az élet arany fészkében ülsz
most PÁRIS ringat bennünket mondta szittya egészen
megfeledkezve a tripperéről
egyszer már angyalvért fejtem itt a csillagokból
hozzáképest szódaviz volt az anyám teje
tüzd föl a szárnyaidat
holnap elmegyünk GRIZETTE-hez
holnap osztrigát fogunk enni a boulevard italien-en és
megnézzük a villanyos madarakat
holnap átmegyünk a tuilleriákon
és a csillagbáron
hát igen
igen
nagyon szomoru voltam s éreztem beteg lábaimon hogyan
nőnek a körmök
ó jaj
jaj
hozzám szakálasan és vakolatlan érnek el a csodák
2x2=4
csipkebokor nyilik ki mindenütt
de a modern lovaknak vasból vannak a fogaik
s aki reggel elindul nem bizonyos hogy estére hazaérkezik
az a legboldogabb akinek kiforditható a bőre
mert ki is nézhetne tul önmagán
amit fölállitunk az föl van állitva
de amit fölállitunk az nem jelent semmit
a folyók hajlandók darabokra törni ha sietni akarnak
az urak nem tudnak két lábbal lépni mint a verebek
tudjuk hogy az asszony elhagyja a párját
a majmok megnézték hátuljukat goldmann ur tükreiben
és teljesen boldogok
talán ha sakkozni tudnék
de én semmihez sem értek igazán
a levágott disznó combjai ringlispielen ülnek a kirakatokban
én láttam párist és nem láttam semmit
szeretőm másállapotban várt rám az angyalföldi állomáson
anyámnak már egészen citromfeje lett a szegénységtől
nevetni akartam előttük de nagyon szégyeltem hogy
két nadrág van rajtam gatya nélkül
bizonyos hogy a költő vagy épit magának valamit ami-
ben kedve telik
vagy bátran elmehet szivarvégszedőnek
vagy
vagy
madarak lenyelték a hangot
a fák azonban tovább énekelnek
ez már az öregség jele
de nem jelent semmit
én KASSÁK LAJOS vagyok
s fejünk fölött elröpül a nikkel szamovár.