Kipróbálok valami őrültséget, úgy döntöttem. Még pedig azt, hogy elhiszem: szerethető vagyok!
Az első percben még kinevettem magam, a következőben már csak komoran néztem magam elé, a harmadikban elsírtam magam, a negyedikben pánikrohamot kaptam, az ötödikben túléltem. Aztán jött a hatodik, amiben reméltem, végül a hetedikben felnevetett valaki, aki talán el is tudja hinni, hogy szerethető. Ki tudja? Még a végén tényleg elhiszem, hogy ott kint a szivárvány színű ég alatt valaki érezni fogja, hogy engem szeret. De úgy tényleg. Minden szörnyetegemmel együtt. Majd biztos összebarátkoznak az enyémek az övéivel. Milyen vicces is lesz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése