RADNÓTI MIKLÓS: SZAKÍTOTTUNK
" Szakítottunk...
Te véresre csókoltad a számat és lihegve kértél, hogy maradjak.
Nem maradok.
Menj be szépen, én meg elindulok a mérföldek között a sárban.
Mit nézel?
A hófehér éjek után ugye könnyező, foltos olvadás szakad.
Hallod?
A vézna fákban a nyarat siratják most korhadt, téli szentek.
Ne sírj.
A könnytől csupa piros lesz a szemed és nem bírom folytatni, ha könnyezel.
Hallod-e?
Szél szánkázik zúgva a dombokon és itt teelőtted fodros a sár.
Megértettél?
Sár-Sár és Gyűlölet van az alján minden csillogó, nagy szerelemnek.
Most menj.
Érzem, hogy imádlak és gyűlöllek és ezért most itt hagylak az úton.
Kedvesem.
Nagyon, nagyon szerettelek és hogyha találkozunk, talán újra kezdem...
Menj már."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése