ha elengedném a ballasztjaim, talán nem botlanék el minden egyes alkalommal, amikor valaki magához engedne. mégis úgy ragaszkodom hozzájuk, mint a levegőhöz. elhiszem minden majdnem holnapképem, belefekszem puha hazugságaimba, hogy könnyeimmel vízággyá változtassam azokat. álomba ringatom magam, mert más úgyse tenné meg. ha meg is akarná tenni, mint vadmacska morognék és fújnék rá, mert féltem az életem. ezerszer meghaltam, mégis még mindig félek attól, hogy kibeleznek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése