Nyolcszáz forintot dobálnak állig felöltözött testemért, de vajon ki mennyit adna levetkőztetett lelkemért?!
Mindegy is, az én szívem se nem eladó, se nem kiadó, hanem lebontásra váró épület. Befektetőre várok, aki befektetne. Engem. Belém. Értem. Értem?
Nem értem. Soha nem értem.
Ha csak egyszer valaki a lelkembe is beleszeretne, nem csak a testembe...akkor talán felépülhetnék. A bontás költségét is állnám én, úgyis napról napra egyre jobban omlok össze. Ha nem siet, a végén úgyis már csak egy üres telek leszek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése