2014. december 29., hétfő
♥ MINDEN HÉTFŐRE EGY VERS ♥
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: CSÖNDES, TISZTA VERS
Nincs semmim... Így megyek magamban -
tip-top - szelíden, csendesen.
S ha éjjel bántanak a rablók,
kitárom két üres kezem.
A rablók sírnak velem együtt,
olyan-olyan szegény vagyok,
mint kisded első fürdetőjén,
és mint a teknőn a halott.
De tart a föld. Ez az enyém még,
feszül az ég fejem felett,
s kitárom az örök egeknek
örök-mezítlen testemet.
1912
2014. december 26., péntek
•péntek esti gondolatmonológ•
Hazudtam.
Hazudtam akkor, amikor azt mondtam, hogy ne érj hozzám.
Hazudtam akkor, amikor azt mondtam, hogy ne érj a testemhez.
Hazudtam akkor, amikor azt mondtam, hogy ne csókolj meg,
Hazudtam akkor, amikor azt mondtam, hogy nem akarlak.
Hazudtam akkor, amikor azt mondtam, hogy elég volt.
Hazudtam akkor, amikor azt mondtam, hogy nem akarom tovább.
Hazudtam.
Hazudtam azért, mert féltem, hogy összetöröd a szívem.
Hazudtam azért, mert féltem, hogy megbánlak.
Hazudtam azért, mert féltem, hogy olyanná válok, ami nem akarok lenni.
Hazudtam azért, mert féltem, hogy miattad feladom magam.
Hazudtam azért, mert féltem, hogy bolondot csinálok magamból miattad.
Hazudtam azért, mert féltem, hogy megsebzel.
Hazudtam.
Most pedig már túl késő.
Ha akarnám se érintenél.
Ha akarnám se csókolnál.
Ha akarnám se akarnál engem.
Ha akarnám se lehetnél már a hibám.
Ha akarnám se lennél már a legédesebb tévedésem.
Ha akarnám se lennél már az igazi nagy kiugrásom.
S ettől a gondolattól legszívesebben sírva fakadnék.
Hazudtam akkor, amikor azt mondtam, hogy ne érj hozzám.
Hazudtam akkor, amikor azt mondtam, hogy ne érj a testemhez.
Hazudtam akkor, amikor azt mondtam, hogy ne csókolj meg,
Hazudtam akkor, amikor azt mondtam, hogy nem akarlak.
Hazudtam akkor, amikor azt mondtam, hogy elég volt.
Hazudtam akkor, amikor azt mondtam, hogy nem akarom tovább.
Hazudtam.
Hazudtam azért, mert féltem, hogy összetöröd a szívem.
Hazudtam azért, mert féltem, hogy megbánlak.
Hazudtam azért, mert féltem, hogy olyanná válok, ami nem akarok lenni.
Hazudtam azért, mert féltem, hogy miattad feladom magam.
Hazudtam azért, mert féltem, hogy bolondot csinálok magamból miattad.
Hazudtam azért, mert féltem, hogy megsebzel.
Hazudtam.
Most pedig már túl késő.
Ha akarnám se érintenél.
Ha akarnám se csókolnál.
Ha akarnám se akarnál engem.
Ha akarnám se lehetnél már a hibám.
Ha akarnám se lennél már a legédesebb tévedésem.
Ha akarnám se lennél már az igazi nagy kiugrásom.
S ettől a gondolattól legszívesebben sírva fakadnék.
inspiráció
2014. december 25., csütörtök
♣ Minden hétre egy új szó ♣
♣Kevésbé ismert szavak beinjektálása a szókészletünkbe, mert ők is megérdemlik, hogy használjuk őket!♣
A mai szavunk: RABIÁTUS
Jelentése: indulatos
Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺
A mai szavunk: RABIÁTUS
Jelentése: indulatos
Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺
2014. december 22., hétfő
♥ MINDEN HÉTFŐRE EGY VERS ♥
BENJÁMIN LÁSZLÓ: ALBÉRLET
Csordogál a sárga lámpafény,
Tornyosul a mosatlan edény.
Kenyér, dohány és könyv az asztalon.
Az őrült költő képe a falon.
Emmi számol. Keze ölébe hul..
Szerelemmel és bizalmatlanul
néz rám, ki éhség s vérengző korok
ellen oltalmul verseket írok.
1939
2014. december 19., péntek
•péntek esti gondolatmonológ•
Leszoktam a cigiről. Rólad is.
De ahogy a nikotin-maradványok
sem tűntek el a tüdőm hörgőcskéiről,
úgy Te sem belőlem.
Viszont el fogsz. Felszívódsz,
majd kiizzadlak és kilélegezlek,
mint más méreganyagokat.
Végre újra egészséges leszek.
De ahogy a nikotin-maradványok
sem tűntek el a tüdőm hörgőcskéiről,
úgy Te sem belőlem.
Viszont el fogsz. Felszívódsz,
majd kiizzadlak és kilélegezlek,
mint más méreganyagokat.
Végre újra egészséges leszek.
2014. december 18., csütörtök
♣ Minden hétre egy új szó ♣
♣Kevésbé ismert szavak beinjektálása a szókészletünkbe, mert ők is megérdemlik, hogy használjuk őket!♣
A mai szavunk: IMPLICIT
Jelentése: rejtett, közvetett
Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺
A mai szavunk: IMPLICIT
Jelentése: rejtett, közvetett
Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺
2014. december 15., hétfő
♥ MINDEN HÉTFŐRE EGY VERS ♥
GARAI GÁBOR: JÓKEDVET ADJ
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan -
ahhoz is csak jókedvet adj , Uram.
1978
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan -
ahhoz is csak jókedvet adj , Uram.
1978
2014. december 12., péntek
•péntek esti gondolatmonológ•
Bárkiért elhagynálak. Bárkiért, aki valósabb, mint te. De addig ketten osztozunk ezen a 10 négyzetméteres szobán, mégis kényelmesen elférek, este csak én fekszem le. Éjszaka néha felkelek arra, hogy fáj valami a mellkasom alatt, néha ki is hányom a megemésztethetetlen gondolatokat, mint macska a szőrcsomókat. Aztán néha a mellkasom is fáj, akkor fuldoklok, mert magam elől szívtam el az összes levegőt és mostanra elfogyott. Te pedig még csak rám se nézel, hozzám se szólsz, nem is érdekel. Pedig néha azért meglátogatsz. Hozol nekem enni, inni, megfésülöd a hajam. Meglátogatsz egy délután erejéig, mintha kórházban lennék. "Látogatási idő: délután 2 és 6 között." Ez is ki lehetne írva az ajtómra a nevem helyett. Lehet ez tényleg egy kórház? Fehér falak, fehér ház, sárga ház, sárga bögre, görbe bögre, görbe tükör. Ez az élet. Patyolat lelkem elfújta a szél a szárítóról bele a sárba, nem mossa ki senki már, ott hagyták. Pedig bárkiért elhagynálak, aki kimosná.
2014. december 11., csütörtök
♣ Minden hétre egy új szó ♣
♣Kevésbé ismert szavak beinjektálása a szókészletünkbe, mert ők is megérdemlik, hogy használjuk őket!♣
A mai szavunk: SZEGREGÁCIÓ
Jelentése: elválasztás, elkülönítés
Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺
A mai szavunk: SZEGREGÁCIÓ
Jelentése: elválasztás, elkülönítés
Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺
2014. december 8., hétfő
♥ MINDEN HÉTFŐRE EGY VERS ♥
SZABÓ LŐRINC: A KIMONDHATATLAN
A szíved majdnem megszakad
szólnál, de szavad elakad,
szólnál, de görcs és fájdalom
fuldoklik föl a torkodon,
oly mélyről, mintha lelkedet,
a recsegő idegeket
húzná magával, úgy sajog
szád felé néma sóhajod.
S egyszerre oly gyönge leszel,
hogy szárnyas szédülés ölel,
fogaid közül valami
sírás, valami állati
nyöszörgés kínlódik elő
s azt hiszed: a következő
pillanat mindent, ami él,
elfúj, mint pókhálót a szél.
A szíved majdnem megszakad
szólnál, de szavad elakad,
szólnál, de görcs és fájdalom
fuldoklik föl a torkodon,
oly mélyről, mintha lelkedet,
a recsegő idegeket
húzná magával, úgy sajog
szád felé néma sóhajod.
S egyszerre oly gyönge leszel,
hogy szárnyas szédülés ölel,
fogaid közül valami
sírás, valami állati
nyöszörgés kínlódik elő
s azt hiszed: a következő
pillanat mindent, ami él,
elfúj, mint pókhálót a szél.
2014. december 5., péntek
2014. december 4., csütörtök
♣ Minden hétre egy új szó ♣
♣Kevésbé ismert szavak beinjektálása a szókészletünkbe, mert ők is megérdemlik, hogy használjuk őket!♣
A mai szavunk: EGZEKVÁL
Jelentése: behajt, végrehajt
Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺
A mai szavunk: EGZEKVÁL
Jelentése: behajt, végrehajt
Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺
2014. december 1., hétfő
♥ MINDEN HÉTFŐRE EGY VERS ♥
MIHAI EMINESCU: JÓ ÉJSZAKÁT
Ezernyi álmos kis madárka
Fészkén lel altató tanyát,
Elrejti lombok lenge sátra;
Jó éjszakát!
Sóhajt a forrás, néha csobban,
A sötét erdő bólogat -
Virág, fű: szendereg nyugodtan,
Szép álmokat!
Egy hattyú ring a tó vizében,
Nádas-homályba andalog;
Ringassanak álomba szépen
Kis angyalok!
Tündérpompájú éji tájon
Felkél az ezüst holdvilág;
Összhang a föld, egy édes álom...
Jó éjszakát!
Dsida Jenő fordítása
Ezernyi álmos kis madárka
Fészkén lel altató tanyát,
Elrejti lombok lenge sátra;
Jó éjszakát!
Sóhajt a forrás, néha csobban,
A sötét erdő bólogat -
Virág, fű: szendereg nyugodtan,
Szép álmokat!
Egy hattyú ring a tó vizében,
Nádas-homályba andalog;
Ringassanak álomba szépen
Kis angyalok!
Tündérpompájú éji tájon
Felkél az ezüst holdvilág;
Összhang a föld, egy édes álom...
Jó éjszakát!
Dsida Jenő fordítása
2014. november 28., péntek
●péntek esti gondolatmonológ●
Tagadhatnám, de minek. A fájdalom elemi alkotóelemem. Túl régóta vagyunk mi már együtt ahhoz, hogy tudjak nélküle élni. Bár azt mégis csak jobban preferálom, ha a combom fáj mondjuk, mintha a lelkem, ezt azért bevallom.
Szóval: Don't cry, just run.
2014. november 27., csütörtök
♣ Minden hétre egy új szó ♣
♣Kevésbé ismert szavak beinjektálása a szókészletünkbe, mert ők is megérdemlik, hogy használjuk őket!♣
A mai szavunk: TANTIÉM
Jelentése: osztalék, részesedés
Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺
A mai szavunk: TANTIÉM
Jelentése: osztalék, részesedés
Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺
2014. november 24., hétfő
♥ MINDEN HÉTFŐRE EGY VERS ♥
KISS TIBOR: AZ EGYIK EMBER...
Az egyik ember megeszi a másikat,
A másik ember láncfűrésszel simogat,
A 3. csak simán a pénzed veszi el,
A 4.-et kérdezem, de ő már nem felel.
Az 5. a kisszobában befalcol,
a 6. még dugna, de te bealszol,
a 7.-ről mindenki tudja, hogy gonosz
a 8.-kal elmenőben szanaszét pofoz.
Kevés az ember,
sok az emberszerű lény.
Sötét szobában épp csak
dereng a lámpafény.
A 9. olyan mint egy koponya,
a 10. az előzőnek rokona,
a 11-es lábában már benne van a gól,
de a kispadról a 12-es lesre gyalogol.
A 13-as szerencsétlen alapból,
a 14-es sehonnai kalandor,
a 15.-nek kilóg a bele,
16 tonnát rakott, megette a fene.
Kevés az ember,
sok az emberszerű lény.
Sötét szobában épp csak
dereng a lámpafény.
Az élet szép, csak te, Világ, vagy beteg,
megfertőzte valami az embereket,
szomorú, de fél az, aki szeret,
zokog a bohóc, a macska kihányta az egeret.
A 17-es mélységesen alávaló,
a 18-as hétköznapi szalontahó,
a 19-esnek elment az esze,
a 20. jön már, és ez még csak az eleje.
A 21-es soha nem volt egészben,
a 22-est egyáltalán nem értem,
a 23.-nak nem ér a neve,
24 karáttal vicsorog rá a neje.
Kevés az ember,
sok az emberszerű lény.
Sötét szobában épp csak
dereng a lámpafény.
Az élet szép, csak te, Világ, vagy beteg,
megfertőzte valami az embereket,
a bizalom nyakán kígyó tekereg,
zokog a bohóc, a macska kiköpte az egeret.
...szépen lassan lukra fut az utolsó,
jutalma egy baldahinos koporsó,
és kedvenc fekvő nyolcasunk a végtelen fele,
spricceli a spermát, hogy a világ vulvája legyen vele tele.
Az egyik ember megeszi a másikat,
A másik ember láncfűrésszel simogat,
A 3. csak simán a pénzed veszi el,
A 4.-et kérdezem, de ő már nem felel.
Az 5. a kisszobában befalcol,
a 6. még dugna, de te bealszol,
a 7.-ről mindenki tudja, hogy gonosz
a 8.-kal elmenőben szanaszét pofoz.
Kevés az ember,
sok az emberszerű lény.
Sötét szobában épp csak
dereng a lámpafény.
A 9. olyan mint egy koponya,
a 10. az előzőnek rokona,
a 11-es lábában már benne van a gól,
de a kispadról a 12-es lesre gyalogol.
A 13-as szerencsétlen alapból,
a 14-es sehonnai kalandor,
a 15.-nek kilóg a bele,
16 tonnát rakott, megette a fene.
Kevés az ember,
sok az emberszerű lény.
Sötét szobában épp csak
dereng a lámpafény.
Az élet szép, csak te, Világ, vagy beteg,
megfertőzte valami az embereket,
szomorú, de fél az, aki szeret,
zokog a bohóc, a macska kihányta az egeret.
A 17-es mélységesen alávaló,
a 18-as hétköznapi szalontahó,
a 19-esnek elment az esze,
a 20. jön már, és ez még csak az eleje.
A 21-es soha nem volt egészben,
a 22-est egyáltalán nem értem,
a 23.-nak nem ér a neve,
24 karáttal vicsorog rá a neje.
Kevés az ember,
sok az emberszerű lény.
Sötét szobában épp csak
dereng a lámpafény.
Az élet szép, csak te, Világ, vagy beteg,
megfertőzte valami az embereket,
a bizalom nyakán kígyó tekereg,
zokog a bohóc, a macska kiköpte az egeret.
...szépen lassan lukra fut az utolsó,
jutalma egy baldahinos koporsó,
és kedvenc fekvő nyolcasunk a végtelen fele,
spricceli a spermát, hogy a világ vulvája legyen vele tele.
2014. november 21., péntek
●péntek esti gondolatmonológ●
Nem szeretem a hajnalt. Számomra soha nem valaminek a kezdetét jelentette, hanem a végét. Nem hiába van napfelkeltekor a leghidegebb, ilyenkor a szívek is deresek lesznek és keményebbek, a fagy tükörjeget von a retinákra és fájó vacogásra készteti a testet.
Hajnalban nincs semmi, ami felmelegít. Hajnalban nincs senki, aki felmelegít.
2014. november 20., csütörtök
♣ Minden hétre egy új szó ♣
♣Kevésbé ismert szavak beinjektálása a szókészletünkbe, mert ők is megérdemlik, hogy használjuk őket!♣
A mai szavunk: MARGINÁNS
Jelentése: valaminek a szélén lévő dolog
Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺
A mai szavunk: MARGINÁNS
Jelentése: valaminek a szélén lévő dolog
Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺
2014. november 17., hétfő
♥ MINDEN HÉTFŐRE EGY VERS ♥
ZELK ZOLTÁN: SIRÁLY
Vak szemgödör. Halott sirály.
Kiholt a tenger, medre már
vak szemgödör. Halott sirály
lelke vijjogva visszaszáll.
Megyek az utcán sehova.
Megyek se ide, se oda.
De jön talán a villamos,
mely téged végre visszahoz.
Hát állok itt, hát várlak itt.
Nyitja, becsukja szárnyait
a tél, a nyár. Borul. Ragyog.
Fű voltam, mostan sár vagyok.
Sár voltam, mostan zuzmara.
Nem jössz haza? Nem jössz haza?
Hallod, rámszólnak: Kire vár?
már ezer éve itten áll!
Igen. Százezer éve már.
Vak szemgödör. Halott sirály.
Villamosok és évszakok.
És fű és sár és hó vagyok.
Milyen ifju a temető!
Mily zöld a tuja, a fenyő!
Az erdő már halotti váz,
de örökzöld a gyász, a gyász.
Miként a rab a cellafalat,
úgy kopogtatnám sírodat,
megtanultam ott a jelet --
de más rabság ez, a tied.
Talán a fény, a fergeteg,
s a vadgesztenye-levelek,
mik sírodra keringenek,
Ők tudják a morze-jelet.
Talán az emlék... Mert lehet,
hogy Zuglót járom most veled,
lábunknál rég-holt kiskutyánk,
a régi eső hull reánk.
Ó, milyen szegények vagyunk!
de élünk és együtt vagyunk,
de fülelem lágy lépteid,
de behozod a reggelit.
De összebúva hallgatunk,
vagy egy gyermekdalt dúdolunk:
,,Gyengék vagyunk, elfáradunk,
talán bizony meg is halunk...''
Talán bizony... Ó, a Balázs
utcában az a kis lakás!
Benn kályhaszó, künn a hó szakad.
És megvetem az ágyadat.
És kinézek az ablakon.
A tél híreit hallgatom.
Nézd, mennyi kedves hírhozó --
varjak örvénye, csókaszó.
Miért is lettem hűtelen,
mi más hír kellett énnekem?
Tavalyi hó. Tavalyi táj.
Vak szemgödör. Halott sirály.
És megyünk a hegyoldalon,
vár a mennybéli cimbalom,
földid, a földre szállt cigány --
és játszott egész délután.
A húrokon gyermekkorod
villant, cikázott, pattogott.
Couperin? Akkor is Jászberény!
Tornác. Leander. Lámpafény.
Csak Zugló és csak Jászberény,
mert addig élek véled én!
csak lépteid, lélegzeted,
csak kócos gyermek-éneked.
Csak az a tél, csak az a táj,
csak az a hóra szállt madár,
csak az a ág, mely ott remeg
az ellibbent madár felett.
Mert ami van, el nem hiszem,
én-szívem messzibbre izen,
nem a jövőbe, múltba már.
Vak szemgödör. Halott sirály.
Az ágakon a cinegék.
A sírok közt a nénikék.
Egyik oly régen térdepel,
mintha sohase kelne fel.
Az arca föld, az arca rét,
nagy, sárga könnye margarét.
És jő a szél s úgy fújja szét,
mint szirmokat, a nénikét.
Aluszik már a cinege.
Röpül a sír, a nénike,
a tujabokor, a fenyő --
az égre száll a temető.
Mert alkonyul. Isten veled.
Én is megyek. Hová megyek?
Megyek az utcán sehova.
Megyek se ide, se oda.
Esik. Esik. Megyek. Megyek.
Mondják, akkor is így esett.
A június-végi eget
megszállták őszi fellegek.
A kis csapat. A gyászmenet.
A néma, néma döbbenet.
Barátok. Árva asszonyok.
A nyári égen ősz zokog.
És zokog és zörög nevem
a koszorún: Jelen! Jelen!
Nem láthattam holt arcodat --
kifosztották a gyászomat!
Most már tudom, miért megyek,
most már tudom, hová megyek,
most már tudom, hol is megyek --
örökkön koporsód megett.
És villoghatnak az egek
tükrei tavaszt vagy telet:
köröttem az az őszi nyár.
Vak szemgödör. Halott sirály.
Kié e kulcs? mit nyit e zár?
kié e nélküled-kopár
szoba? ez a farkasverem? --
nem otthonom, csak fekhelyem.
Háltam bokorban én s padon,
volt szúnyogzöngés paplanom
és ébresztőnek berregett
a zápor, hogyha megeredt.
S az ágyrajárás, amikor
hét égő szájon a pokol
horkol-hörög: a nappalok
kénköves kínja bugyborog.
S azok a téli éjszakák!
kapu alatt vacog a vágy:
egy konyhazug, egy szalmazsák --
ha ennyi lenne a világ...
Mert ennyi volt a nincs, a kín,
melynek lángjánál álmaim
perzselt pilleszárnya repes:
meleg vacok, tányér leves.
Tudtam, egyszer az is akad --
nagyobb karéj, hű dunyhaszag.
S egy este csak kigyúlt a nap:
egy este megtaláltalak!
De ez a nincs! ez a hiány!
e vonitó farkas-magány!
ez a négy fal, ez a fedél --
szivemre tekereg a szél.
Szivem körül süvöltenek
a nem vagy! és a nélküled! --
vánkos fölött és takaró
alatt befú-temet a hó.
Igy fekszem, fekszem egyedül.
Ágyam szélén az isten ül.
Csak néz, mert nincs rám szava már.
Vak szemgödör. Halott sirály.
Mi ez a boldog riadás?
hajnali patkócsattogás
ébreszt... istenem... hát lehet?
álmodhatta ezt egy gyerek?
Lehet, hogy amennyi halál,
egy gyermek álmaiba száll,
hogy lehunyt pillái mögött
csontváz-staféta fut, zörög?
Csattogj hát patkócsattogás!
tünjél lidérc, múlj rossz varázs!
Bojtor, a vén fiákeres
egy hajnali kaput keres.
Minket keres, ugye, apám?
hányszor igérted, most talán
Pestre viszel... Csat-csattogás.
Miskolc. Mozdonyfütty. Állomás.
Vagy már Szatmár? Az Ujmajor?
Anyám teknő fölé hajol.
Sziszeg a tűz, kél a kalács.
És künn a csat-csat-csattogás.
Én ifju-szép-özvegy anyám,
hajolj fölém, mint hajdanán...
Mint hajdanán? mint most! ma! itt!
Űzzük el végre álmaink!
Álmaink és halálaink!
Hol vagy cipő s te foltos ing?
korán kel az inasgyerek. --
Gyár kürtje. Szénásszekerek.
Meglát, utánam fut, csobog
fűzfáival a Homoród,
s mintha gyümölcsük nyújtanák,
jönnek elém a szilvafák.
Kertek. Vagongyár. Rét. Malom.
Behunyt szemekkel is tudom.
És mégis, mégis megvakit,
hogy téged nem talállak itt!
Hogy nem oszthattam meg veled
e tájat, mintha két gyerek
felizne zsíroskenyeret --
egy harapás nekem... neked...
Mintha ott... akkor... két gyerek --
De csak a kín, a nem lehet!
a soha-sehol-nem-lelek-
terád-már! kínja sistereg.
Kínomból villám sistereg,
fölperzsel lombot és füvet,
s az üszkös, holt füvek alatt
a Homoród is kiapad.
És már csak a por füstölög
az elhamvadt vidék fölött,
csak por, csak füst, csak pernye száll.
Vak szemgödör. Halott sirály.
Hamuban járó reggelek.
Élek. Vagyok. Hát felkelek.
Halál után, halál előtt --
be végtelen a délelőtt.
Be végtelen két pillanat
között a lét. A sivatag.
Úgy múlik el, itten marad
ez a szélütött téli nap.
Ez a vetetlen párna és
ez a tányér és ez a kés,
ez a kóválygó lehelet --
nyolc celziusz fagypont felett.
Az ákác hattyúszárnya száll --
de itt benn ez a január.
S a papíron a szótagok,
mint üszkösödő végtagok.
A semmihez csak semmi nő,
de mondják: múlik az idő...
És mondják: alkony... délelőtt... --
halál után, halál előtt.
Mint lányok a tükör előtt,
öltözködünk a sír előtt,
hordjuk, mint halotti ruhát,
a hajnalt, délt, a délutánt.
És mondjuk: tél, nyár, évszakok. --
Azóta kitavaszodott:
füstölgő rétek, zöld romok
fölött egy holt sirály zokog.
Hát miféle szerzet vagyok,
hogy felkelek, élek, vagyok,
ágyat vetek, ajtót nyitok --:
nem értem, mért nem orditok?
Mert mit üzentem onnan én
s velem a szószátyár remény:
Szál cérnán, két hegycsúcs között,
úgy is, úgy is visszajövök!
Hát visszajöttem. Hát megint
ablak és párna és kilincs...
S a nap s a hold reflektora --
s én nem megyek haza soha!
És kávéház. És Balaton.
És villamoson. S vonaton.
Kattog a kerekek dala:
Nem -- megy -- haza -- nem-megy-haza!
Ha rigófüttyel fürtös ág
bezúzza a tél ablakát
s elsőt kiált az orgona --
én nem megyek haza soha!
Ha dombtetőre lép az ősz,
mint dobogóra a vén dizőz,
véres a szél, sikolt az a
nem -- megy -- haza -- nem-megy-haza!
Ha dél, ha sár, ha nyár pora,
ha égbolt, utca és szoba,
ha kilincs, párna és pohár --:
Vak szemgödör. Halott sirály.
Barátaim, megértitek?
egy ember él közöttetek,
van kulcsa és van ajtaja --
hazamegy és nem megy haza.
Lefekszik és nem alszik el,
egy néma istennel perel,
mig rákövül az éjszaka,
az álom kényszerzubbonya.
És hályogszínü virradat.
S ő fölkél, s megy, megy, mint a vak.
Villamosok, autók alatt
csak megy, mintha vizek alatt.
És hallgatja hogy nyikorog,
mint saxofonok s vad dobok
között egy árva nyenyere,
a gyászhintó négy kereke.
A temető. A temető.
Be hallgatag most a fenyő.
Be harsog a rózsabokor!
s a két napig élő csokor!
Zihál a föld. Márvány az ég.
S kit őszi szél fújt szerteszét,
lám, újra visszaszállt ide
a halhatatlan nénike.
Mint cella falát a rabok,
kopogtatom e kőlapot,
verem, miként a fergeteg,
ráhullok, mint a levelek.
Hogy bekiáltozom veled
a mindenséget, az egek
vásznára vetítem neved --:
te Szemérmes, nem sértelek?
De értsd meg, ha kiáltozok --
Irén! Irén! nincsen jogod
a földbe ásni homlokod,
tekinteted, mozdulatod!
Mért vártad másfél éven át
kinyílni cellám ajtaját,
ha nem tudod, hogy nyitva már?
Vak szemgödör. Halott sirály.
Hát jöjj! és hívjad holt ebed!
és hozd a vézna kerteket!
és hozd a Rákospatakot!
a zuglói alkonyatot!
Mert mind elföldelték veled...
Micsoda poggyászt vitt kezed!
Hogy bírtad el? hogy bírtad el? --
Jaj, istenem, hogy bírjam el?
Ha az a perc! Csak azt ha még!
Már este van... Lámpád sem ég...
Csenddé alvadnak a neszek...
Én állok kint... Én csengetek.
Csengő sikolt. Aztán az a
másik, a lélek sikolya...
Aztán a száj, a szó, az a
,,Haza jöttél?'' -- ,,Haza... Haza!''
Aztán halj meg, ha jobb neked
arcod a sárba rejtened,
ha iszonyatos gyöngysorok,
szép melleden hólé csorog.
Halj meg, de karjaim között!
hallgassam én is a rögök
deszkán didergő dobszavát --
megértem én már a halált!
Nem értek én már semmi mást,
nem hallok én már semmi mást,
csak azt a néma suhogást,
azt a szárnytalan szárnycsapást.
Csak azt tudom, hogy visszaszáll
egy szárnyavesztett holt sirály.
Lebeg, lebeg, aztán leszáll.
Szivem vak tengerére száll.
Vak szemgödör. Halott sirály.
Kiholt a tenger, medre már
vak szemgödör. Halott sirály
lelke vijjogva visszaszáll.
Megyek az utcán sehova.
Megyek se ide, se oda.
De jön talán a villamos,
mely téged végre visszahoz.
Hát állok itt, hát várlak itt.
Nyitja, becsukja szárnyait
a tél, a nyár. Borul. Ragyog.
Fű voltam, mostan sár vagyok.
Sár voltam, mostan zuzmara.
Nem jössz haza? Nem jössz haza?
Hallod, rámszólnak: Kire vár?
már ezer éve itten áll!
Igen. Százezer éve már.
Vak szemgödör. Halott sirály.
Villamosok és évszakok.
És fű és sár és hó vagyok.
Milyen ifju a temető!
Mily zöld a tuja, a fenyő!
Az erdő már halotti váz,
de örökzöld a gyász, a gyász.
Miként a rab a cellafalat,
úgy kopogtatnám sírodat,
megtanultam ott a jelet --
de más rabság ez, a tied.
Talán a fény, a fergeteg,
s a vadgesztenye-levelek,
mik sírodra keringenek,
Ők tudják a morze-jelet.
Talán az emlék... Mert lehet,
hogy Zuglót járom most veled,
lábunknál rég-holt kiskutyánk,
a régi eső hull reánk.
Ó, milyen szegények vagyunk!
de élünk és együtt vagyunk,
de fülelem lágy lépteid,
de behozod a reggelit.
De összebúva hallgatunk,
vagy egy gyermekdalt dúdolunk:
,,Gyengék vagyunk, elfáradunk,
talán bizony meg is halunk...''
Talán bizony... Ó, a Balázs
utcában az a kis lakás!
Benn kályhaszó, künn a hó szakad.
És megvetem az ágyadat.
És kinézek az ablakon.
A tél híreit hallgatom.
Nézd, mennyi kedves hírhozó --
varjak örvénye, csókaszó.
Miért is lettem hűtelen,
mi más hír kellett énnekem?
Tavalyi hó. Tavalyi táj.
Vak szemgödör. Halott sirály.
És megyünk a hegyoldalon,
vár a mennybéli cimbalom,
földid, a földre szállt cigány --
és játszott egész délután.
A húrokon gyermekkorod
villant, cikázott, pattogott.
Couperin? Akkor is Jászberény!
Tornác. Leander. Lámpafény.
Csak Zugló és csak Jászberény,
mert addig élek véled én!
csak lépteid, lélegzeted,
csak kócos gyermek-éneked.
Csak az a tél, csak az a táj,
csak az a hóra szállt madár,
csak az a ág, mely ott remeg
az ellibbent madár felett.
Mert ami van, el nem hiszem,
én-szívem messzibbre izen,
nem a jövőbe, múltba már.
Vak szemgödör. Halott sirály.
Az ágakon a cinegék.
A sírok közt a nénikék.
Egyik oly régen térdepel,
mintha sohase kelne fel.
Az arca föld, az arca rét,
nagy, sárga könnye margarét.
És jő a szél s úgy fújja szét,
mint szirmokat, a nénikét.
Aluszik már a cinege.
Röpül a sír, a nénike,
a tujabokor, a fenyő --
az égre száll a temető.
Mert alkonyul. Isten veled.
Én is megyek. Hová megyek?
Megyek az utcán sehova.
Megyek se ide, se oda.
Esik. Esik. Megyek. Megyek.
Mondják, akkor is így esett.
A június-végi eget
megszállták őszi fellegek.
A kis csapat. A gyászmenet.
A néma, néma döbbenet.
Barátok. Árva asszonyok.
A nyári égen ősz zokog.
És zokog és zörög nevem
a koszorún: Jelen! Jelen!
Nem láthattam holt arcodat --
kifosztották a gyászomat!
Most már tudom, miért megyek,
most már tudom, hová megyek,
most már tudom, hol is megyek --
örökkön koporsód megett.
És villoghatnak az egek
tükrei tavaszt vagy telet:
köröttem az az őszi nyár.
Vak szemgödör. Halott sirály.
Kié e kulcs? mit nyit e zár?
kié e nélküled-kopár
szoba? ez a farkasverem? --
nem otthonom, csak fekhelyem.
Háltam bokorban én s padon,
volt szúnyogzöngés paplanom
és ébresztőnek berregett
a zápor, hogyha megeredt.
S az ágyrajárás, amikor
hét égő szájon a pokol
horkol-hörög: a nappalok
kénköves kínja bugyborog.
S azok a téli éjszakák!
kapu alatt vacog a vágy:
egy konyhazug, egy szalmazsák --
ha ennyi lenne a világ...
Mert ennyi volt a nincs, a kín,
melynek lángjánál álmaim
perzselt pilleszárnya repes:
meleg vacok, tányér leves.
Tudtam, egyszer az is akad --
nagyobb karéj, hű dunyhaszag.
S egy este csak kigyúlt a nap:
egy este megtaláltalak!
De ez a nincs! ez a hiány!
e vonitó farkas-magány!
ez a négy fal, ez a fedél --
szivemre tekereg a szél.
Szivem körül süvöltenek
a nem vagy! és a nélküled! --
vánkos fölött és takaró
alatt befú-temet a hó.
Igy fekszem, fekszem egyedül.
Ágyam szélén az isten ül.
Csak néz, mert nincs rám szava már.
Vak szemgödör. Halott sirály.
Mi ez a boldog riadás?
hajnali patkócsattogás
ébreszt... istenem... hát lehet?
álmodhatta ezt egy gyerek?
Lehet, hogy amennyi halál,
egy gyermek álmaiba száll,
hogy lehunyt pillái mögött
csontváz-staféta fut, zörög?
Csattogj hát patkócsattogás!
tünjél lidérc, múlj rossz varázs!
Bojtor, a vén fiákeres
egy hajnali kaput keres.
Minket keres, ugye, apám?
hányszor igérted, most talán
Pestre viszel... Csat-csattogás.
Miskolc. Mozdonyfütty. Állomás.
Vagy már Szatmár? Az Ujmajor?
Anyám teknő fölé hajol.
Sziszeg a tűz, kél a kalács.
És künn a csat-csat-csattogás.
Én ifju-szép-özvegy anyám,
hajolj fölém, mint hajdanán...
Mint hajdanán? mint most! ma! itt!
Űzzük el végre álmaink!
Álmaink és halálaink!
Hol vagy cipő s te foltos ing?
korán kel az inasgyerek. --
Gyár kürtje. Szénásszekerek.
Meglát, utánam fut, csobog
fűzfáival a Homoród,
s mintha gyümölcsük nyújtanák,
jönnek elém a szilvafák.
Kertek. Vagongyár. Rét. Malom.
Behunyt szemekkel is tudom.
És mégis, mégis megvakit,
hogy téged nem talállak itt!
Hogy nem oszthattam meg veled
e tájat, mintha két gyerek
felizne zsíroskenyeret --
egy harapás nekem... neked...
Mintha ott... akkor... két gyerek --
De csak a kín, a nem lehet!
a soha-sehol-nem-lelek-
terád-már! kínja sistereg.
Kínomból villám sistereg,
fölperzsel lombot és füvet,
s az üszkös, holt füvek alatt
a Homoród is kiapad.
És már csak a por füstölög
az elhamvadt vidék fölött,
csak por, csak füst, csak pernye száll.
Vak szemgödör. Halott sirály.
Hamuban járó reggelek.
Élek. Vagyok. Hát felkelek.
Halál után, halál előtt --
be végtelen a délelőtt.
Be végtelen két pillanat
között a lét. A sivatag.
Úgy múlik el, itten marad
ez a szélütött téli nap.
Ez a vetetlen párna és
ez a tányér és ez a kés,
ez a kóválygó lehelet --
nyolc celziusz fagypont felett.
Az ákác hattyúszárnya száll --
de itt benn ez a január.
S a papíron a szótagok,
mint üszkösödő végtagok.
A semmihez csak semmi nő,
de mondják: múlik az idő...
És mondják: alkony... délelőtt... --
halál után, halál előtt.
Mint lányok a tükör előtt,
öltözködünk a sír előtt,
hordjuk, mint halotti ruhát,
a hajnalt, délt, a délutánt.
És mondjuk: tél, nyár, évszakok. --
Azóta kitavaszodott:
füstölgő rétek, zöld romok
fölött egy holt sirály zokog.
Hát miféle szerzet vagyok,
hogy felkelek, élek, vagyok,
ágyat vetek, ajtót nyitok --:
nem értem, mért nem orditok?
Mert mit üzentem onnan én
s velem a szószátyár remény:
Szál cérnán, két hegycsúcs között,
úgy is, úgy is visszajövök!
Hát visszajöttem. Hát megint
ablak és párna és kilincs...
S a nap s a hold reflektora --
s én nem megyek haza soha!
És kávéház. És Balaton.
És villamoson. S vonaton.
Kattog a kerekek dala:
Nem -- megy -- haza -- nem-megy-haza!
Ha rigófüttyel fürtös ág
bezúzza a tél ablakát
s elsőt kiált az orgona --
én nem megyek haza soha!
Ha dombtetőre lép az ősz,
mint dobogóra a vén dizőz,
véres a szél, sikolt az a
nem -- megy -- haza -- nem-megy-haza!
Ha dél, ha sár, ha nyár pora,
ha égbolt, utca és szoba,
ha kilincs, párna és pohár --:
Vak szemgödör. Halott sirály.
Barátaim, megértitek?
egy ember él közöttetek,
van kulcsa és van ajtaja --
hazamegy és nem megy haza.
Lefekszik és nem alszik el,
egy néma istennel perel,
mig rákövül az éjszaka,
az álom kényszerzubbonya.
És hályogszínü virradat.
S ő fölkél, s megy, megy, mint a vak.
Villamosok, autók alatt
csak megy, mintha vizek alatt.
És hallgatja hogy nyikorog,
mint saxofonok s vad dobok
között egy árva nyenyere,
a gyászhintó négy kereke.
A temető. A temető.
Be hallgatag most a fenyő.
Be harsog a rózsabokor!
s a két napig élő csokor!
Zihál a föld. Márvány az ég.
S kit őszi szél fújt szerteszét,
lám, újra visszaszállt ide
a halhatatlan nénike.
Mint cella falát a rabok,
kopogtatom e kőlapot,
verem, miként a fergeteg,
ráhullok, mint a levelek.
Hogy bekiáltozom veled
a mindenséget, az egek
vásznára vetítem neved --:
te Szemérmes, nem sértelek?
De értsd meg, ha kiáltozok --
Irén! Irén! nincsen jogod
a földbe ásni homlokod,
tekinteted, mozdulatod!
Mért vártad másfél éven át
kinyílni cellám ajtaját,
ha nem tudod, hogy nyitva már?
Vak szemgödör. Halott sirály.
Hát jöjj! és hívjad holt ebed!
és hozd a vézna kerteket!
és hozd a Rákospatakot!
a zuglói alkonyatot!
Mert mind elföldelték veled...
Micsoda poggyászt vitt kezed!
Hogy bírtad el? hogy bírtad el? --
Jaj, istenem, hogy bírjam el?
Ha az a perc! Csak azt ha még!
Már este van... Lámpád sem ég...
Csenddé alvadnak a neszek...
Én állok kint... Én csengetek.
Csengő sikolt. Aztán az a
másik, a lélek sikolya...
Aztán a száj, a szó, az a
,,Haza jöttél?'' -- ,,Haza... Haza!''
Aztán halj meg, ha jobb neked
arcod a sárba rejtened,
ha iszonyatos gyöngysorok,
szép melleden hólé csorog.
Halj meg, de karjaim között!
hallgassam én is a rögök
deszkán didergő dobszavát --
megértem én már a halált!
Nem értek én már semmi mást,
nem hallok én már semmi mást,
csak azt a néma suhogást,
azt a szárnytalan szárnycsapást.
Csak azt tudom, hogy visszaszáll
egy szárnyavesztett holt sirály.
Lebeg, lebeg, aztán leszáll.
Szivem vak tengerére száll.
2014. november 14., péntek
•péntek esti gondolatmonológ•
A Margit szigetből nőnek ki és a Duna mossa el a kívánságaimat. Szívem ezeregy szilánkját a villamosok sínjei alatt őröltetem porrá, hogy aztán a városra szórjam a Gellért-hegyről.
Budapesti a lelkem. Vele együtt dobog.
Én vagyok a hajléktalan a Deák téren és én vagyok a turista a Váci utcában, én vagyok a diák az Astorián és én vagyok az üzletember a Keletinél.
Mind én vagyok, Én Budapest vagyok.
Budapesti a lelkem. Vele együtt dobog.
Én vagyok a hajléktalan a Deák téren és én vagyok a turista a Váci utcában, én vagyok a diák az Astorián és én vagyok az üzletember a Keletinél.
Mind én vagyok, Én Budapest vagyok.
2014. november 13., csütörtök
♣ Minden hétre egy új szó ♣
♣Kevésbé ismert szavak beinjektálása a szókészletünkbe, mert ők is megérdemlik, hogy használjuk őket!♣
A mai szavunk: EGZEKVÁL
Jelentése: behajt, végrehajt
Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺
A mai szavunk: EGZEKVÁL
Jelentése: behajt, végrehajt
Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺
2014. november 10., hétfő
♥ MINDEN HÉTFŐRE EGY VERS ♥
RADNÓTI MIKLÓS: TÖREDÉK
Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek.
Oly korban éltem én e földön,
mikor besúgni érdem volt s a gyilkos,
az áruló, a rabló volt a hős, -
s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest,
már azt is gyűlölték, akár a pestisest.
Oly korban éltem én e földön,
mikor ki szót emelt, az bujhatott,
s rághatta szégyenében ökleit, -
az ország megvadult s egy rémes végzeten
vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.
Oly korban éltem én e földön,
mikor gyermeknek átok volt az anyja,
s az asszony boldog volt, ha elvetélt,
az élő írigylé a férges síri holtat,
míg habzott asztalán a sűrű méregoldat.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Oly korban éltem én e földön,
mikor a költő is csak hallgatott,
és várta, hogy talán megszólal ujra -
mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, -
a rettentő szavak tudósa, Ésaiás.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
1944. május 19.
2014. november 7., péntek
•péntek esti gondolatmonológ•
Egy korombeli nőnek nem illik sírnia. Nem is akarok és őszintén, már régen el is felejtettem, hogy hogyan is kell. Helyette kifüstöllek a lelkemből, mint kéménybe fészkelt madár családot. Könyörtelenül és nyomtalanul tüntetlek el magamból.
2014. november 6., csütörtök
♣ Minden hétre egy új szó ♣
♣Kevésbé ismert szavak beinjektálása a szókészletünkbe, mert ők is megérdemlik, hogy használjuk őket!♣
A mai szavunk: IMPARITÁS
Jelentése: egyenlőtlenség
Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺
A mai szavunk: IMPARITÁS
Jelentése: egyenlőtlenség
Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺
2014. november 3., hétfő
♥ MINDEN HÉTFŐRE EGY VERS ♥
WEÖRES SÁNDOR : FEKETE KANDÚR
Szívem görcs, vérem szilvalé,
közeledem hetven felé.
Macskánk gyógyítja májamat,
ráborul és meleget ad,
vérrel fűtött kis termofor,
karmos talpakkal megtipor.
Állat-lényének deleje,
akár őserdő ereje.
Mint fűből szűrt tea,
áthat pezsdítő árama.
Tappancstól fülig fekete,
bundája, bajsza, termete,
de arcából süt élesen
kerek két citromszínű szem,
s az élő sötét vánkoson
ezüstös fényhullám oson.
Féléves múlt és bölcs nagyon,
tudós, tapasztalt doktorom.
De nem soká időz velem,
nem bír megülni egy-helyen,
nagyot szökken, nem is köszön,
már fönn cikáz a fatetőn.
Gombot, csatot butor alól
s elgurult pénzt előkotor,
mindent vizsgál, zugokba túr,
a kertben, házban ő az úr.
Ha lót-fut élettel tele,
én is száguldoznék vele,
feledném annyi évemet
s hogy vissza élni nem lehet.
Szívem görcs, vérem szilvalé,
közeledem hetven felé.
Macskánk gyógyítja májamat,
ráborul és meleget ad,
vérrel fűtött kis termofor,
karmos talpakkal megtipor.
Állat-lényének deleje,
akár őserdő ereje.
Mint fűből szűrt tea,
áthat pezsdítő árama.
Tappancstól fülig fekete,
bundája, bajsza, termete,
de arcából süt élesen
kerek két citromszínű szem,
s az élő sötét vánkoson
ezüstös fényhullám oson.
Féléves múlt és bölcs nagyon,
tudós, tapasztalt doktorom.
De nem soká időz velem,
nem bír megülni egy-helyen,
nagyot szökken, nem is köszön,
már fönn cikáz a fatetőn.
Gombot, csatot butor alól
s elgurult pénzt előkotor,
mindent vizsgál, zugokba túr,
a kertben, házban ő az úr.
Ha lót-fut élettel tele,
én is száguldoznék vele,
feledném annyi évemet
s hogy vissza élni nem lehet.
2014. október 31., péntek
•péntek esti gondolatmonológ•
Mindig ezt csinálja velem. Vágyom valamire, aztán szinte azonnal odaadja, de ahogy megérintem, ahogy megízlelem, azonnal elveszi.
Soha nem engedi, hogy teljesen az enyém legyen, csak megmutatja, hogy "Nézd, ilyen volna ha..". Belefáradtam már a sok ha-ba.
Odaadja a nyitott lekváros üveget, miközben tudja, hogy cukros vagyok, nem ehetek belőle, maximum belenyalhatok.
2014. október 30., csütörtök
♣ Minden hétre egy új szó ♣
♣Kevésbé ismert szavak beinjektálása a szókészletünkbe, mert ők is megérdemlik, hogy használjuk őket!♣
A mai szavunk: DEROGÁL NEKI
Jelentése: nincs ínyére, megalázónak érzi, méltóságán alulinak tart
Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺
A mai szavunk: DEROGÁL NEKI
Jelentése: nincs ínyére, megalázónak érzi, méltóságán alulinak tart
Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺
2014. október 27., hétfő
♥ MINDEN HÉTFŐRE EGY VERS ♥
KARAFIÁTH ORSOLYA: VÉGÜL
Jogos – ha tartod is – a távol.
Végül talán megértenélek.
Legyél szavakból, nappalokból;
a hallgatás, az éj enyém lett.
Jogos – ha tartod is – a távol.
Végül talán megértenélek.
Legyél szavakból, nappalokból;
a hallgatás, az éj enyém lett.
2014. október 24., péntek
•péntek esti gondolatmonológ•
Soha nem felejtem el az ajándékokat, amiket tőled kaptam.
Minden huncut összenézésre, minden egyes mosolyodra, minden nevetésünkre, minden érintésedre és minden csókodra emlékezni fogok.
Köszönöm őket. Megígérem, hogy velük fogom kidíszíteni szívem egyik szobáját, s az emlékképekkel kitapétázom a falakat. Ha szeretnél, te is beköltözhetsz.
2014. október 23., csütörtök
♣ Minden hétre egy új szó ♣
♣Kevésbé ismert szavak beinjektálása a szókészletünkbe, mert ők is megérdemlik, hogy használjuk őket!♣
A mai szavunk: SUBLÓT
Jelentése: fiókos szekrény
Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺
A mai szavunk: SUBLÓT
Jelentése: fiókos szekrény
Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺
2014. október 20., hétfő
♥ MINDEN HÉTFŐRE EGY VERS ♥
JANUS PANNONIUS:
PANASZKODIK, HOGY TÁRSAI
BORDÉLYHÁZBA CSALTÁK
Pajtások, hova hoztatok, betyárok?
Bordélyház lehet ez, ha jól gyanakszom.
A szent kerteken és tanyákon is túl
ily rongyos heverők, tenyér szobácskák
más házakban alig lehetnek erre.
S puccos lányok e furcsa ház lakói,
föltornyozva hajuk kacér fejékül,
s testük nem födi csak kevéske fátyol,
bőven dől ki alóla duzma mellük.
Mit látok? Ni, az ott, de markolászik!
Ott egy másik ölelkezik, nyalakszik,
egy-két pár meg amott szobára megy már.
Ördögfajzatok! El! pokolba innét!
Sétálunk kicsikét - beszéltetek rá,
nem volt kedvem ilyen csatangoláshoz.
Elmondom Guarinónak, isten engem!
latinul:
CONQUERITUR, QUOD SE SOCII
AD LUPANAR SEDUXISSENT
Quo me, quo trahitis, mei sodales?
Ad foedum, puto, adimus lupanar.
Nam quis tam procul hic locus recessit,
Post pomoeria sacra, post tot hortos,
Cellis vilibus et frequens cathedris?
Fucatae quibus insident puellae,
Structuris caput arduae superbis,
Collo pendula vela gestitantes,
Nec pressae teretes sinu mamillas.
Quidnam hoc? ille manu retractat,
Ille amplectitur, hic perosculatur,
In cellam praeit ille subsequentem.
Ite hinc, ite, malam in crucem, scelesti;
Non vos ducere me deambulatum
Dixistis, simul ire cum negarem?
Hoc me iam indice resciet Guarinus.
PANASZKODIK, HOGY TÁRSAI
BORDÉLYHÁZBA CSALTÁK
Pajtások, hova hoztatok, betyárok?
Bordélyház lehet ez, ha jól gyanakszom.
A szent kerteken és tanyákon is túl
ily rongyos heverők, tenyér szobácskák
más házakban alig lehetnek erre.
S puccos lányok e furcsa ház lakói,
föltornyozva hajuk kacér fejékül,
s testük nem födi csak kevéske fátyol,
bőven dől ki alóla duzma mellük.
Mit látok? Ni, az ott, de markolászik!
Ott egy másik ölelkezik, nyalakszik,
egy-két pár meg amott szobára megy már.
Ördögfajzatok! El! pokolba innét!
Sétálunk kicsikét - beszéltetek rá,
nem volt kedvem ilyen csatangoláshoz.
Elmondom Guarinónak, isten engem!
CONQUERITUR, QUOD SE SOCII
AD LUPANAR SEDUXISSENT
Quo me, quo trahitis, mei sodales?
Ad foedum, puto, adimus lupanar.
Nam quis tam procul hic locus recessit,
Post pomoeria sacra, post tot hortos,
Cellis vilibus et frequens cathedris?
Fucatae quibus insident puellae,
Structuris caput arduae superbis,
Collo pendula vela gestitantes,
Nec pressae teretes sinu mamillas.
Quidnam hoc? ille manu retractat,
Ille amplectitur, hic perosculatur,
In cellam praeit ille subsequentem.
Ite hinc, ite, malam in crucem, scelesti;
Non vos ducere me deambulatum
Dixistis, simul ire cum negarem?
Hoc me iam indice resciet Guarinus.
2014. október 17., péntek
•péntek esti gondolatmonológ•
A megalázó magány az az, amikor a teltházas előadáson csak melletted van 2-2 üres hely, mert nem volt már hely a szeretteid mellett és a lehalkított telefonod megszólal egy pillanatra az előadás közben, mert az ébresztő, amit emlékeztetőnek használsz felülírja a némított üzemmódot és a körülötted ülök tekintete egy pillanatra csak rád szegeződik és neked nincs ki mögé bújnod vagy mellé kuporognod.
2014. október 16., csütörtök
♣ Minden hétre egy új szó ♣
♣Kevésbé ismert szavak beinjektálása a szókészletünkbe, mert ők is megérdemlik, hogy használjuk őket!♣
A mai szavunk: INAUGURÁCIÓ
Jelentése: beavatás
Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺
A mai szavunk: INAUGURÁCIÓ
Jelentése: beavatás
Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺
2014. október 13., hétfő
♥ MINDEN HÉTFŐRE EGY VERS ♥
SZERGEJ JESZENYIN: HUHOG ŐSZIESEN
Huhog ősziesen a bagoly,
belereszket a puszta vidék.
Már lesben az ősz valahol,
nyüvi-fosztja hajam sürüjét.
Szomorúak a kék topolyák,
huhu-hanggal a puszta üzen.
A hold-anya bontja haját,
s fia válla mögött lepihen.
Vacogok majd lombtalanul
sürü csillageső hüvösén.
Dalom elkopik és megavul,
un az ifjú, s elhagy a vén.
Új dalnokot küld a falum,
új dalt terel erre a szél...
Susog ősziesen, szomorúan,
zizeg ősziesen a levél.
Fordította: Rab Zsuzsa
2014. október 10., péntek
•péntek esti gondolatmonológ•
Vicces, ahogy elkapom a tekintetem, ha rám nézel és Te is elkapod a tekinteted, ha én rád.
Nem tudom, de ilyenkor mindig First Ladynek érzem magam Mr. President!
2014. október 9., csütörtök
♣ Minden hétre egy új szó ♣
♣Kevésbé ismert szavak beinjektálása a szókészletünkbe, mert ők is megérdemlik, hogy használjuk őket!♣
A mai szavunk: INTERPRETÁL
Jelentése: értelmez, magyaráz, előad
Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺
A mai szavunk: INTERPRETÁL
Jelentése: értelmez, magyaráz, előad
Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺
2014. október 6., hétfő
♥ MINDEN HÉTFŐRE EGY VERS ♥
WEÖRES SÁNDOR: AZ ÉJSZAKA CSODÁI
A városvég itt csupa szürke ház,
a részegekre angyalka vigyáz,
s a villanyfényben, mint aranykehelyben
alusznak a tűzfalak, háztetők,
s a sorompón túl ében-szín lepelben
zizegnek a láthatatlan mezők –
a messzeség öblén pár pisla fény ég,
mögöttük nyugodt mélység a sötétség –
Ha becézésem és csókom se kell,
kicsi lány, mivel ringassalak el?
Ha elzár tőlem a buta lakat,
lesajnál minket majd a virradat.
Bámuljuk egymást búslakodva és
szánk sarkát bontja már a nevetés.
Te! ha hiszed, ha nem hiszed,
úgy szeretem nevetésedet,
mint kinn ezt az éjszakát,
lámpavilágos éjszakát –
aranypor mállik az éj válláról,
s szemközt a sarkon a cégtábláról
furcsán szökken a pentameter-sor elő:
„Tóth Gyula bádogos és vízvezeték-szerelő”
– a nevetésed is ílyen bolond:
mindenre illik és semmit se mond.
Üldögélünk csendesen,
két jó-gyerek, rendesen,
messzi kocsma-zene hallszik,
a környéken minden alszik,
az alkóvban odaát
mélyen alszik anyukád
s szomszédban a Vakos néni,
ferdeszájú Vigláb néni,
Balogh úr, a vasutas,
imádód, a kis-inas –
Itt is, ott is, emitt is, amott is
bajszos rendőr őrzi az álmot,
nagyfülü bagoly őrzi az álmot,
mint kinn ezt az éjszakát,
lámpavilágos éjszakát –
itt is, ott is, emitt is, amott is
dongnak az öreg faliórák,
bánatos hangú ingaórák,
fodrozzák az éjszakát –
Alvó lélek, kússz a tájon,
álmodon mint pókfonálon,
huss! huss!
Föl a légbe visz az út,
tág a lég,
tág az út,
tág a lég,
tág az út,
hozd az örömöt, hozd a bút,
hozd az örömöt, hozd a bút,
huss! huss!
Nézd! a ház,
mint a felhő, fényt cikáz,
mozdul, mint a barna-béka,
vele mozdul az árnyéka,
és belőle alvó lelkek
párolognak, légbe kelnek
a kéményből, mint a füst,
az ereszről, mint ezüst –
száll a kövér Vakos néni,
deszka-vékony Vigláb néni,
és köröttük nagy sereg
libben, szökken, hempereg –
Ni, a Gős pék ketté-bomlott
és kergeti önmagát.
Balogh úr a templomtornyot
fújja, mint a furulyát,
azt fújja, hogy „Ne sirasson”,
mégis könnyezik belé –
Ott meg a cukrász-kisasszony
tipeg fejjel lefelé –
Vigláb néni peckes-módon
sétálgat a sürgönydróton,
krinolinja lyukas-hordó,
kezében egy napraforgó,
vékony nyakán férfi-gallér,
oldalán egy szép gavallér.
Vigláb bácsi nagy-kesergőn
kuporog egy lámpaernyőn,
nézi párját: „Lássa, kérem,
parádéra megy a pénzem.
Nekem pohár sörre sincsen,
neki fodrász, ruha, minden.
Én megmondtam már ezerszer,
hogy hibás a mai rendszer,
államreform kéne régen,
persze nem hitték. Na tessék!
Adó, lakbér... nem csekélység!
Öt gyermekem van, kérem!”
Oda nézz, szösz-bogár:
ott a boltos lánya áll,
boltnak hisz egy fecskefészket,
benne várja a vevőket;
ez már mégis hajmeresztő,
hogy ma senki be se néz!
Majd belép a szívdöglesztő
hollywoodi filmszinész:
„Kérek kilenc fogkefét,
ráadásul a kezét.”
Röptük össze-vissza húz...
rá ne nézz, mert megvakulsz.
Mogyoró Pál ezalatt
megfogott egy sülthalat.
„Tanár úr tudná talán,
milyen hal ez? macskacápa?”
„Rá van írva uszonyára,
de nincs itt az ókulám.”
Pál örült, hogy futhatott
és szekundát nem kapott.
És a ritka állatot
vezeti egy hosszu hídon:
„Majd vadászni megtanítom.”
Tejes-ember a kéményen
üldögél, mint nyári réten,
kisgyermek lett újra szépen,
mézes-kenyér a kezében.
Távol, öreg bükkfa alatt
labdázik egy fiú-csapat,
ő a szemét rajta-felejti,
mézes-kenyerét halkan leejti,
kicsúszik alóla a rét, meg a kémény,
s eltűnik az éj csipkéi mélyén.
És erre-arra az alvó-csapat
potyog a falról, mint a vakolat.
A villanyfényen átdereng az ég,
s a városon túl látszik a vidék,
a dombok gyengéd-rajzu háta
– és elcsitul az alvók karneválja.
Jön a söprőgép tompa morajjal,
mögötte a hajnal
fut lobogó szőke hajjal,
csörömpöl a reggel, száll a fény...
és az éji tág csodát,
ezt a fura micsodát
ketten láttuk: te meg én.
A városvég itt csupa szürke ház,
a részegekre angyalka vigyáz,
s a villanyfényben, mint aranykehelyben
alusznak a tűzfalak, háztetők,
s a sorompón túl ében-szín lepelben
zizegnek a láthatatlan mezők –
a messzeség öblén pár pisla fény ég,
mögöttük nyugodt mélység a sötétség –
Ha becézésem és csókom se kell,
kicsi lány, mivel ringassalak el?
Ha elzár tőlem a buta lakat,
lesajnál minket majd a virradat.
Bámuljuk egymást búslakodva és
szánk sarkát bontja már a nevetés.
Te! ha hiszed, ha nem hiszed,
úgy szeretem nevetésedet,
mint kinn ezt az éjszakát,
lámpavilágos éjszakát –
aranypor mállik az éj válláról,
s szemközt a sarkon a cégtábláról
furcsán szökken a pentameter-sor elő:
„Tóth Gyula bádogos és vízvezeték-szerelő”
– a nevetésed is ílyen bolond:
mindenre illik és semmit se mond.
Üldögélünk csendesen,
két jó-gyerek, rendesen,
messzi kocsma-zene hallszik,
a környéken minden alszik,
az alkóvban odaát
mélyen alszik anyukád
s szomszédban a Vakos néni,
ferdeszájú Vigláb néni,
Balogh úr, a vasutas,
imádód, a kis-inas –
Itt is, ott is, emitt is, amott is
bajszos rendőr őrzi az álmot,
nagyfülü bagoly őrzi az álmot,
mint kinn ezt az éjszakát,
lámpavilágos éjszakát –
itt is, ott is, emitt is, amott is
dongnak az öreg faliórák,
bánatos hangú ingaórák,
fodrozzák az éjszakát –
Alvó lélek, kússz a tájon,
álmodon mint pókfonálon,
huss! huss!
Föl a légbe visz az út,
tág a lég,
tág az út,
tág a lég,
tág az út,
hozd az örömöt, hozd a bút,
hozd az örömöt, hozd a bút,
huss! huss!
Nézd! a ház,
mint a felhő, fényt cikáz,
mozdul, mint a barna-béka,
vele mozdul az árnyéka,
és belőle alvó lelkek
párolognak, légbe kelnek
a kéményből, mint a füst,
az ereszről, mint ezüst –
száll a kövér Vakos néni,
deszka-vékony Vigláb néni,
és köröttük nagy sereg
libben, szökken, hempereg –
Ni, a Gős pék ketté-bomlott
és kergeti önmagát.
Balogh úr a templomtornyot
fújja, mint a furulyát,
azt fújja, hogy „Ne sirasson”,
mégis könnyezik belé –
Ott meg a cukrász-kisasszony
tipeg fejjel lefelé –
Vigláb néni peckes-módon
sétálgat a sürgönydróton,
krinolinja lyukas-hordó,
kezében egy napraforgó,
vékony nyakán férfi-gallér,
oldalán egy szép gavallér.
Vigláb bácsi nagy-kesergőn
kuporog egy lámpaernyőn,
nézi párját: „Lássa, kérem,
parádéra megy a pénzem.
Nekem pohár sörre sincsen,
neki fodrász, ruha, minden.
Én megmondtam már ezerszer,
hogy hibás a mai rendszer,
államreform kéne régen,
persze nem hitték. Na tessék!
Adó, lakbér... nem csekélység!
Öt gyermekem van, kérem!”
Oda nézz, szösz-bogár:
ott a boltos lánya áll,
boltnak hisz egy fecskefészket,
benne várja a vevőket;
ez már mégis hajmeresztő,
hogy ma senki be se néz!
Majd belép a szívdöglesztő
hollywoodi filmszinész:
„Kérek kilenc fogkefét,
ráadásul a kezét.”
Röptük össze-vissza húz...
rá ne nézz, mert megvakulsz.
Mogyoró Pál ezalatt
megfogott egy sülthalat.
„Tanár úr tudná talán,
milyen hal ez? macskacápa?”
„Rá van írva uszonyára,
de nincs itt az ókulám.”
Pál örült, hogy futhatott
és szekundát nem kapott.
És a ritka állatot
vezeti egy hosszu hídon:
„Majd vadászni megtanítom.”
Tejes-ember a kéményen
üldögél, mint nyári réten,
kisgyermek lett újra szépen,
mézes-kenyér a kezében.
Távol, öreg bükkfa alatt
labdázik egy fiú-csapat,
ő a szemét rajta-felejti,
mézes-kenyerét halkan leejti,
kicsúszik alóla a rét, meg a kémény,
s eltűnik az éj csipkéi mélyén.
És erre-arra az alvó-csapat
potyog a falról, mint a vakolat.
A villanyfényen átdereng az ég,
s a városon túl látszik a vidék,
a dombok gyengéd-rajzu háta
– és elcsitul az alvók karneválja.
Jön a söprőgép tompa morajjal,
mögötte a hajnal
fut lobogó szőke hajjal,
csörömpöl a reggel, száll a fény...
és az éji tág csodát,
ezt a fura micsodát
ketten láttuk: te meg én.
2014. október 3., péntek
•péntek esti gondolatmonológ•
Szerintem a nők mosogatás közben a legszebbek, a lebájosabbak. Legalábbis szerintem. Legalábbis én. Kár, hogy senki nem lát mosogatás közben, biztos belém szeretnének. De csak akkor látnak mikor talpig fel vagyok öltözve maszkokba, attitűdökbe, elrejtett félelmekbe vagy a távolságba vagy akkor, ha tánc közben teljesen levetkőzöm és szeretkezem a dallamokkal, akkordokkal és hullámokkal. Senki nem szeret bele az udvari bolondba vagy a ribancba. Kár, hogy nem látnak akkor, amikor cicanadrágban, trikóban francia dallamokkal betöltött konyhában mosogatok, akkor biztos belém szeretne valaki, akibe talán én is.
2014. október 2., csütörtök
♣ Minden hétre egy új szó ♣
♣Kevésbé ismert szavak beinjektálása a szókészletünkbe, mert ők is megérdemlik, hogy használjuk őket!♣
A mai szavunk: INEXPLANÁBILIS
Jelentése: megfejthetetlen, megmagyarázhatatlan
Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺
A mai szavunk: INEXPLANÁBILIS
Jelentése: megfejthetetlen, megmagyarázhatatlan
Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺
2014. szeptember 29., hétfő
♥ MINDEN HÉTFŐRE EGY VERS ♥
MILLER PATRIK: TESTVÉREK
Van nekem 6 testvérem,
1 öcsém, 3 bátyám 2 nővérem.
Anyát, apát szeretem,
Nekik köszönhetem az életem.
Van nekem 1 unokahúgom,
Kinek apukája az én sógorom.
Nagyon nagy a családom,
És én ezt imádom.
Tesók nélkül mi lenne velem?
Unalmas lenne az életem.
Szerencsére van belőle sok,
Mindannyian művészi alkotá-sokk.
Én kicsit kilógok a sorból,
Nem hasonlítok rájuk sokféle szempontból.
De a tesókat le sem tagadhatom,
Szeretem őket, nem titkolom.
2014. szeptember 28., vasárnap
•péntek esti gondolatmonológ•
Az alkonyat szelíd. Szelídek a fényei, az árnyak, az emberek, az érzések. Olyan, mint egy folyó, minden egybemosódik, semmi sem válik el határozottan. Ilyenkor talán mindenki egy kicsit részese a másiknak és nagy egésszé olvadnak össze. De csak egy apró pillanatra. Aztán megint minden szétválik. De az az egy röpke pillanat pont ez miatt olyan szép.
2014. szeptember 25., csütörtök
♣ Minden hétre egy új szó ♣
♣Kevésbé ismert szavak beinjektálása a szókészletünkbe, mert ők is megérdemlik, hogy használjuk őket!♣
A mai szavunk: TANGÁL
Jelentése: érint
Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺
A mai szavunk: TANGÁL
Jelentése: érint
Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺
2014. szeptember 22., hétfő
♥ MINDEN HÉTFŐRE EGY VERS ♥
HELTAI JENŐ: A MODELL
Egy egyszerű kültelki lányka
(Tizenhat éves, jó falat)
"Leszek modell!" Így szólt magában
És egy festőhöz fölszaladt.
Mert megfelelt az arc, a termet,
Így szólt a piktor: "Aktra termett
E karcsú test... e két halom...
Vetkőzz hamar le, angyalom!"
És mert a célhoz ez vezet,
A kis modell levetkezett.
Mit tudta ő, a balga gyermek,
A neveletlen vadvirág,
Hogy fölfedezve már a szappan,
És él vele a nagy világ.
Mert fogyatékos volt a teint-je,
A piktor így szólt: "Ejnye! Ejnye!
E karcsú test... e két halom...
Izé... gyerünk csak angyalom,
Szebb lesz a váll, szebb lesz a kar,
Segítünk rajta csakhamar."
És karon fogta, ahogy illik,
A fiatal, de balga nőt,
A szomszédos fürdőszobába
Diszkréten átvezette őt.
Ott állott martalékra várván
A kád... fenékig csupa márvány!
Ami fürdőnek a jele,
Színültig vízzel volt tele.
Festőnk a kádra mutatott,
Köszönt és eltűnt: "Jó napot."
Elmúlt egy óra meg nehány perc –
A lány nem jön ki. Ej mi ez?
A piktor hosszasan eltűnődik:
"No, most már szörnyen tiszta lesz!"
Benyit, ijedten hökken vissza:
Ott áll a lány, a vizet issza
És keservesen sírni kezd:
"Én nem bírom kiinni ezt!
Ha mindig ennyit inni kell,
A fészkes fene lesz modell."
2014. szeptember 20., szombat
Kedves olvasóim!
Kéz-tördelve kérek mindenkitől bocsánatot, hogy mostanában elhanyagoltam a blogot, de elkezdtem egyetemre járni és az életem a hullámvölgyek és hegyek közepette körülbelül 180 fokos fordulatot vett, ami miatt csak most kezdem úgy érezni, hogy meg tudok a lábamon állni normálisan, ami azt jelenti, hogy visszatérnek majd a keddi szösszenetek és a pénteki gondolatmonológok is, csak legyetek türelemmel felém, mert fél királyságomat adnám egy kis plusz időért/életért! ☻ Addig is legyetek rakoncátlanok és ha megtehetitek aludjatok sokat helyettem is!
Csóközön mindenkinek ♥
Kéz-tördelve kérek mindenkitől bocsánatot, hogy mostanában elhanyagoltam a blogot, de elkezdtem egyetemre járni és az életem a hullámvölgyek és hegyek közepette körülbelül 180 fokos fordulatot vett, ami miatt csak most kezdem úgy érezni, hogy meg tudok a lábamon állni normálisan, ami azt jelenti, hogy visszatérnek majd a keddi szösszenetek és a pénteki gondolatmonológok is, csak legyetek türelemmel felém, mert fél királyságomat adnám egy kis plusz időért/életért! ☻ Addig is legyetek rakoncátlanok és ha megtehetitek aludjatok sokat helyettem is!
Csóközön mindenkinek ♥
2014. szeptember 18., csütörtök
♣ Minden hétre egy új szó ♣
♣Kevésbé ismert szavak beinjektálása a szókészletünkbe, mert ők is megérdemlik, hogy használjuk őket!♣
A mai szavunk: NARGILÉ
Jelentése: vízipipa
Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺
A mai szavunk: NARGILÉ
Jelentése: vízipipa
Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺
2014. szeptember 15., hétfő
♥ MINDEN HÉTFŐRE EGY VERS ♥
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: A BÖLCS HALÁLA
Platon mosolygós, csöndes agg vala.
S amint egy őszi nap nehéz beteg lett,
leült a földre dús szőlője mellett,
hol elhuzódott háza kertfala.
Reásütött kiszáradott, sudár
nagy termetére a langy napsugár,
tar homlokára fényt merengve szőve.
Mosolygva nézett az agg bölcs előre,
eltűnt előtte már a bú, a kín:
s elmélkedett az élet titkain...
Élvezte csöndben a szelíd magányt,
s amint a megváltó halálra várt:
meglátta árnyát a napos falon.
Gondolkodott: mi a való vajon,
hogy ő-e, aki ül a durva földön,
vagy az az árny, mely üldözi örökkön?
Elmélkedett soká, küszködve várt még,
s azt mondta végre, hogy való az árnyék,
s tünők a portestek s a kósza bolygók,
és fínom ajka édesen mosolygott.
Alkonyra kelve nem hallatva egy jajt,
a fal tövébe bölcselkedve meghalt.
A napkorong vérző aranyba hulla,
s fagyos meredtségben feküdt a hulla.
Árnyak remegtek, szél fuvallt alább,
s meglengeté a bölcs nagy, ősz haját,
más szélfiak kifordíták chitonját,
s szandálja lenge szíjjait kibonták,
mert bénaság nyügözte már a testet.
De a falon az árny táncolni kezdett...
1905
Platon mosolygós, csöndes agg vala.
S amint egy őszi nap nehéz beteg lett,
leült a földre dús szőlője mellett,
hol elhuzódott háza kertfala.
Reásütött kiszáradott, sudár
nagy termetére a langy napsugár,
tar homlokára fényt merengve szőve.
Mosolygva nézett az agg bölcs előre,
eltűnt előtte már a bú, a kín:
s elmélkedett az élet titkain...
Élvezte csöndben a szelíd magányt,
s amint a megváltó halálra várt:
meglátta árnyát a napos falon.
Gondolkodott: mi a való vajon,
hogy ő-e, aki ül a durva földön,
vagy az az árny, mely üldözi örökkön?
Elmélkedett soká, küszködve várt még,
s azt mondta végre, hogy való az árnyék,
s tünők a portestek s a kósza bolygók,
és fínom ajka édesen mosolygott.
Alkonyra kelve nem hallatva egy jajt,
a fal tövébe bölcselkedve meghalt.
A napkorong vérző aranyba hulla,
s fagyos meredtségben feküdt a hulla.
Árnyak remegtek, szél fuvallt alább,
s meglengeté a bölcs nagy, ősz haját,
más szélfiak kifordíták chitonját,
s szandálja lenge szíjjait kibonták,
mert bénaság nyügözte már a testet.
De a falon az árny táncolni kezdett...
1905
2014. szeptember 11., csütörtök
♣ Minden hétre egy új szó ♣
♣Kevésbé ismert szavak beinjektálása a szókészletünkbe, mert ők is megérdemlik, hogy használjuk őket!♣
A mai szavunk: UTILITÁRIUS
Jelentése: haszonelvű; a legnagyobb haszon elérésére törekvő
Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺
A mai szavunk: UTILITÁRIUS
Jelentése: haszonelvű; a legnagyobb haszon elérésére törekvő
Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺
2014. szeptember 8., hétfő
♥ MINDEN HÉTFŐRE EGY VERS ♥
PETŐFI SÁNDOR: IGYUNK!
Akinek nincs szeretoje,
Bort igyék,
S hinni fogja, hogy minden lyány
Érte ég.
És igyék bort az, akinek
Pénze nincs,
S az övé lesz a világon
Minden kincs.
És igyék bort az, akinek
Búja van,
S a bú tole nyakrafore
Elrohan.
Sem szeretom, sem pénzem, csak
Bánatom;
Másnál háromszorta többet
Ihatom.
Pest, 1844. szeptember
Akinek nincs szeretoje,
Bort igyék,
S hinni fogja, hogy minden lyány
Érte ég.
És igyék bort az, akinek
Pénze nincs,
S az övé lesz a világon
Minden kincs.
És igyék bort az, akinek
Búja van,
S a bú tole nyakrafore
Elrohan.
Sem szeretom, sem pénzem, csak
Bánatom;
Másnál háromszorta többet
Ihatom.
Pest, 1844. szeptember
2014. szeptember 5., péntek
•péntek esti gondolatmonológ•
...
- Hahahaha, az élet néha egy rossz vicc.
...
2014. szeptember 4., csütörtök
♣ Minden hétre egy új szó ♣
♣Kevésbé ismert szavak beinjektálása a szókészletünkbe, mert ők is megérdemlik, hogy használjuk őket!♣
A mai szavunk: ORKESZTRÁL
Jelentése: hangszerel
Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺
A mai szavunk: ORKESZTRÁL
Jelentése: hangszerel
Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺
2014. szeptember 1., hétfő
♥ MINDEN HÉTFŐRE EGY VERS ♥
Jónás Tamás: A tiszteletről
A hajadban aludtam. Sem illat, sem álom
nem zavarta meg két órás halálom.
Ahogy a mezőkben ott alszik némán a biztos ősz,
álmodból riadva párnádra megadón visszadőlsz,
vagy: gondtalan életben nem jönnek remények,
s nem mondod magadat gazdagnak, szegénynek,
s nem örülsz annak, mi egyedül a tiéd,
s érted, hogy nem értesz senkit és más sem ért,
mióta versenynek értelmét nem nézed, nem látod,
mióta barátja vagy másnak, s nem más a barátod,
mióta látod, hogy nem lehetsz közönyös soha sem,
s együtt élsz mással, mert nem halhatsz közösen,
s nyugodtabbá lettél, hajnalabb a csended:
a hajadban aludtam, mert nem akartam benned.
A hajadban aludtam. Sem illat, sem álom
nem zavarta meg két órás halálom.
Ahogy a mezőkben ott alszik némán a biztos ősz,
álmodból riadva párnádra megadón visszadőlsz,
vagy: gondtalan életben nem jönnek remények,
s nem mondod magadat gazdagnak, szegénynek,
s nem örülsz annak, mi egyedül a tiéd,
s érted, hogy nem értesz senkit és más sem ért,
mióta versenynek értelmét nem nézed, nem látod,
mióta barátja vagy másnak, s nem más a barátod,
mióta látod, hogy nem lehetsz közönyös soha sem,
s együtt élsz mással, mert nem halhatsz közösen,
s nyugodtabbá lettél, hajnalabb a csended:
a hajadban aludtam, mert nem akartam benned.
(forrás:https://www.facebook.com/notes/mindennapi-kort%C3%A1rs-magyar-vers/j%C3%B3n%C3%A1s-tam%C3%A1s-a-tiszteletr%C5%91l/730813433656794)
2014. augusztus 29., péntek
•péntek esti gondolatmonológ•
A páfrány-ujjak árnyékot vetnek a testemre, ahogy török előre a rengetegben. Megfeszített izmaim húzzák fel testem a hegyek testére, amiknek földhámrétegében karmom hagy sekély, mégis jól látható csíkokat. A gyökerek markolásszák a bokám, hogy álljak meg, de tudom, hogy nem állhatok meg, mert végleg ottmaradnék.
És én nem maradhatok.
A tüdőm már-már könyörög egy kis friss levegőért, de csak fülledt leheletű, oxigénszegény levegővel tudom kiszolgálni, amitől kótyagos lesz a fejem. Nem látok messze, fogalmam sincs, hogy jó fele megyek-e, csak sejtem. Csak pár csillag fénye szűrődik át a testes lombokon, de az a pár pont elég, hogy érezzem merre kell mennem.
Néha megérzem az illatod, akkor vakon is követni tudnálak, aztán megint eltávolodsz és bezár a törzstenger. Kiáltanék, hogy meghalld, de nem csak te jönnél a hangomra, hanem mind az ezeregy szempár azonnal rám szegeződne és talán mire ideérnél, kibeleznének a ragadozók. Így csendben én is vadászom rád, ahogy te is vadászhatsz épp most rám.
Aztán egymás szemébe nézünk...
És én nem maradhatok.
A tüdőm már-már könyörög egy kis friss levegőért, de csak fülledt leheletű, oxigénszegény levegővel tudom kiszolgálni, amitől kótyagos lesz a fejem. Nem látok messze, fogalmam sincs, hogy jó fele megyek-e, csak sejtem. Csak pár csillag fénye szűrődik át a testes lombokon, de az a pár pont elég, hogy érezzem merre kell mennem.
Néha megérzem az illatod, akkor vakon is követni tudnálak, aztán megint eltávolodsz és bezár a törzstenger. Kiáltanék, hogy meghalld, de nem csak te jönnél a hangomra, hanem mind az ezeregy szempár azonnal rám szegeződne és talán mire ideérnél, kibeleznének a ragadozók. Így csendben én is vadászom rád, ahogy te is vadászhatsz épp most rám.
Aztán egymás szemébe nézünk...
inspirációs zene tüptüp.
2014. augusztus 28., csütörtök
♣ Minden hétre egy új szó ♣
♣Kevésbé ismert szavak beinjektálása a szókészletünkbe, mert ők is megérdemlik, hogy használjuk őket!♣
A mai szavunk: RABIÁTUS
Jelentése: indulatos
Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺
A mai szavunk: RABIÁTUS
Jelentése: indulatos
Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺
2014. augusztus 25., hétfő
♥ MINDEN HÉTFŐRE EGY VERS ♥
Kemény Lili: Magasfeszültség
Van lágy téli szomorúság,
az hideg és szép és nincs oka,
és van sokkal szebb szomorúság is,
olyan, mint a hajamba gabalyodott varjú:
én magam vagyok a kalitkája.
régen csak egyszer-kétszer láttam messziről
de mostmár a fogkeféjét is nálam tartja
Mintha az a perc válna végtelenné,
amíg tíz túrakenu teljes csöndben
átsiklik a nagyfeszültségű távvezeték
alatt, ahol a folyó is megnémul
és csak a drót örökmorgását hallani.
ez a feszültség: ezer fekete madár
szárnysurrogása a drótban
Akkor réges-rég, még kisfiú voltál,
leestél a fáról miattam. Ott szorongattad
a kezedben a csupasz varjúfiókát,
akit aztán a hajamban neveltem
beteg öreg madárrá.
Van lágy téli szomorúság,
az hideg és szép és nincs oka,
és van sokkal szebb szomorúság is,
olyan, mint a hajamba gabalyodott varjú:
én magam vagyok a kalitkája.
régen csak egyszer-kétszer láttam messziről
de mostmár a fogkeféjét is nálam tartja
Mintha az a perc válna végtelenné,
amíg tíz túrakenu teljes csöndben
átsiklik a nagyfeszültségű távvezeték
alatt, ahol a folyó is megnémul
és csak a drót örökmorgását hallani.
ez a feszültség: ezer fekete madár
szárnysurrogása a drótban
Akkor réges-rég, még kisfiú voltál,
leestél a fáról miattam. Ott szorongattad
a kezedben a csupasz varjúfiókát,
akit aztán a hajamban neveltem
beteg öreg madárrá.
(forrás: https://www.facebook.com/notes/mindennapi-kort%C3%A1rs-magyar-vers/kem%C3%A9ny-lili-magasfesz%C3%BClts%C3%A9g/706696679401803 )
2014. augusztus 22., péntek
•péntek esti gondolatmonológ•
Nocsak. Egy újabb szobában oltódott fel a villany. Egy új bérlő. De van egy sanda gyanúm, hogy albérleti díjat ő sem fog fizetni. Vérrel festhetem ki ezt a szobát is, mert más festékre már nincs pénzem...még jó, hogy szeretem a vörös színt.
2014. augusztus 21., csütörtök
♣ Minden hétre egy új szó ♣
♣Kevésbé ismert szavak beinjektálása a szókészletünkbe, mert ők is megérdemlik, hogy használjuk őket!♣
A mai szavunk: HAKSZNI
Jelentése: lábszár
Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺
A mai szavunk: HAKSZNI
Jelentése: lábszár
Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺
2014. augusztus 18., hétfő
♥ MINDEN HÉTFŐRE EGY VERS ♥
Oravecz Péter: Sürgős hívás
A szerelem egy szép szőke nő,
ha megbántják, csípőből tüzel,
ha táncba hívják, kéreti magát,
ha rámosolyognak, visszamosolyog.
Inkább énekel, mint beszél
kabátja belső zsebében későn érő
madárfiókák telelnek át, ezért tart
pipettákat manikűrkészletében.
Mikor tükörtestvére vonatra száll,
mely végállomástól a kezdetig tolat,
integetni sincs idő, táskájában
felcsendül „a vesztesek dala”.
Olyankor jó volna megölelni
s egy közhelyet duruzsolni fülébe,
hogy a lehasadt rész nem vész el,
csak közös múlttá alakul.
A szerelem egy szép szőke nő,
ha megbántják, csípőből tüzel,
ha táncba hívják, kéreti magát,
ha rámosolyognak, visszamosolyog.
Inkább énekel, mint beszél
kabátja belső zsebében későn érő
madárfiókák telelnek át, ezért tart
pipettákat manikűrkészletében.
Mikor tükörtestvére vonatra száll,
mely végállomástól a kezdetig tolat,
integetni sincs idő, táskájában
felcsendül „a vesztesek dala”.
Olyankor jó volna megölelni
s egy közhelyet duruzsolni fülébe,
hogy a lehasadt rész nem vész el,
csak közös múlttá alakul.
(forrás: https://www.facebook.com/notes/mindennapi-kort%C3%A1rs-magyar-vers/oravecz-p%C3%A9ter-s%C3%BCrg%C5%91s-h%C3%ADv%C3%A1s/719155174822620 )
2014. augusztus 15., péntek
•péntek esti gondolatmonológ•
Ahogy a szemedbe nézek és látom a szereteted, oly módon tölti ki a lelkem, mint párnahuzatot a puha toll.
Az életeink egymás mellett, egymásba gabalyodva futottak, míg végül kitéphetetlen részekké váltunk.
Tudom, hogy akármilyen messze kerül a testem, a lelkem mindig nálad lesz és a lelked mindig nálam.
Gyermekem, szerelmem, barátom, testvérem, felmenőm, utódom, lelkem vére.
2014. augusztus 14., csütörtök
♣ Minden hétre egy új szó ♣
♣Kevésbé ismert szavak beinjektálása a szókészletünkbe, mert ők is megérdemlik, hogy használjuk őket!♣
A mai szavunk: PÁDIMENTOM
Jelentése: padló
Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺
A mai szavunk: PÁDIMENTOM
Jelentése: padló
Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺
2014. augusztus 11., hétfő
♥ MINDEN HÉTFŐRE EGY VERS ♥
Pallag Zoltán: Annyi minden
Egy rakás könyvem ott maradt tenálad,
s az odaút, nos, az is elveszett.
Leltárt készítek, mi maradt utánad:
hézag a polcon Maupassant felett.
Mert mindennek van helye: neked, nekem.
Mert annyi minden múlik a könyveken.
Mert a könyveken annyi minden múlik:
egy szerelem, az utolsó randi,
múlik Velence, és Trieszt is múlik,
hol csak egy napot voltunk nyaralni.
Mert könyvekből olvastam, nem belőled,
vagyok hetven kilométerre tőled.
Üres, üres, üres elhordott szobám.
Ami fontos, rég nálad van minden:
regényes életünk, a Száz év magány,
vagy hetven kilométerre innen.
Egy nagy rakás könyv. Negyedik emelet.
Szokom a múlt időt. Alszom. Felkelek.
Egy rakás könyvem ott maradt tenálad,
s az odaút, nos, az is elveszett.
Leltárt készítek, mi maradt utánad:
hézag a polcon Maupassant felett.
Mert mindennek van helye: neked, nekem.
Mert annyi minden múlik a könyveken.
Mert a könyveken annyi minden múlik:
egy szerelem, az utolsó randi,
múlik Velence, és Trieszt is múlik,
hol csak egy napot voltunk nyaralni.
Mert könyvekből olvastam, nem belőled,
vagyok hetven kilométerre tőled.
Üres, üres, üres elhordott szobám.
Ami fontos, rég nálad van minden:
regényes életünk, a Száz év magány,
vagy hetven kilométerre innen.
Egy nagy rakás könyv. Negyedik emelet.
Szokom a múlt időt. Alszom. Felkelek.
(forrás: https://www.facebook.com/notes/mindennapi-kort%C3%A1rs-magyar-vers/pallag-zolt%C3%A1n-annyi-minden/715880738483397)
2014. augusztus 8., péntek
•péntek esti gondolatmonológ•
Felfoghatod úgy is, hogy a rossz dolgok büntetések.
Te döntesz arról, hogy dühössé, szomorúvá vagy kétségbeesetté...
De egyet feltétlen meg kell jegyezned.
De felfoghatod úgy is, hogy a rossz dolgok próbatételek.
Te döntesz arról, hogy dühössé, szomorúvá vagy kétségbeesetté...
...vagy esetleg alázatossá, erőssé és kitartóvá válsz-e tőlük.
De egyet feltétlen meg kell jegyezned.
Senkinek sem könnyebb. Csak más.
2014. augusztus 7., csütörtök
♣ Minden hétre egy új szó ♣
♣Kevésbé ismert szavak beinjektálása a szókészletünkbe, mert ők is megérdemlik, hogy használjuk őket!♣
A mai szavunk: BOSZTIHÓ
Jelentése: fajankó
Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺
A mai szavunk: BOSZTIHÓ
Jelentése: fajankó
Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺
2014. augusztus 4., hétfő
♥ MINDEN HÉTFŐRE EGY VERS ♥
KAZINCZY FERENC: AZ OLVASÓHOZ
"Apróságok ezek!" - Vaj azok! de ki várakat épit,
A legapróbb szegnek, tudja, mi haszna vagyon.
Krajnai vásárokra daróc kell, és olaj. Aki
Közre bocsát minket, ismeri publikumát.
"Apróságok ezek!" - Vaj azok! de ki várakat épit,
A legapróbb szegnek, tudja, mi haszna vagyon.
Krajnai vásárokra daróc kell, és olaj. Aki
Közre bocsát minket, ismeri publikumát.
2014. augusztus 1., péntek
•péntek esti gondolatmonológ•
Ha az ételt letuszkolom a torkomon, akkor lenyomom a sírást is.
Bár néha egy kicsit megüli a gyomrom a fájdalom.
Kihánynám magamból minden szenvedésem.
Bár néha egy kicsit megüli a gyomrom a fájdalom.
Kihánynám magamból minden szenvedésem.
2014. július 31., csütörtök
♣ Minden hétre egy új szó ♣
♣Kevésbé ismert szavak beinjektálása a szókészletünkbe, mert ők is megérdemlik, hogy használjuk őket!♣
A mai szavunk: TEZAURÁLÁS
Jelentése: felhalmozás
Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺
A mai szavunk: TEZAURÁLÁS
Jelentése: felhalmozás
Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺
2014. július 28., hétfő
♥ MINDEN HÉTFŐRE EGY VERS ♥
JUHÁSZ GYULA: MILÓI VENUS
A legszebb asszony - bús márványban élve,
A földi szépség istennő csodája,
Derűs habokból fönséggel kiszállva,
Dél napja csókolt egykor fényt fejére.
A századok hozzá rajongva jőnek,
Felé fog szállni vágya jövendőknek,
Heine legszebb könnyét sírta rája,
A Végzet is, kit megbűvölt a bája,
Megengedte, hogy szép legyen örökre,
Csak büntetésül - karját összetörte!
A legszebb asszony - bús márványban élve,
A földi szépség istennő csodája,
Derűs habokból fönséggel kiszállva,
Dél napja csókolt egykor fényt fejére.
A századok hozzá rajongva jőnek,
Felé fog szállni vágya jövendőknek,
Heine legszebb könnyét sírta rája,
A Végzet is, kit megbűvölt a bája,
Megengedte, hogy szép legyen örökre,
Csak büntetésül - karját összetörte!
2014. július 25., péntek
•péntek esti gondolatmonológ•
Minden egyes könnycsepp, minden egyes izzadtságcsepp megéri.
Minden egyes eséssel és ütéssel erősebb leszel.
Minden egyes bizalmas szó közelebb hoz.
Senki sem születik hősnek.
Csak azzá nevelődhetünk.
Minden egyes eséssel és ütéssel erősebb leszel.
Minden egyes bizalmas szó közelebb hoz.
A nehézségek szükségesek.
Mert minél nagyobb a terhelés, annál nagyobb a teherbírás.
Senki sem születik hősnek.
Csak azzá nevelődhetünk.
2014. július 24., csütörtök
♣ Minden hétre egy új szó ♣
♣Kevésbé ismert szavak beinjektálása a szókészletünkbe, mert ők is megérdemlik, hogy használjuk őket!♣
A mai szavunk: UBIKVITER
Jelentése: mindenütt előforduló, mindenütt megtalálható
Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺
A mai szavunk: UBIKVITER
Jelentése: mindenütt előforduló, mindenütt megtalálható
Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺
2014. július 22., kedd
♦KultúrFalat♦
Mára is egy imával készülök, mert egyre inkább érzem, milyen fontosak is az emberek életében.
Maya imádság
Kelet felől, Fény Háza,
Add, hogy bölcsesség szálljon ránk,
Hogy mindent tisztán láthassunk.
Észak felől, Éjszaka Háza,
Add, hogy a bölcsesség föllobbanjon bennünk,
Hogy mindent belülről ismerhessünk.
Nyugat felől, Változás Háza,
Add, hogy a bölcsesség a megfelelő cselekedetté változzon,
Hogy azt tegyük, amit tennünk kell.
Dél felől, Végtelen Nap háza,
Add, hogy tetteink táplálják az ugart,
Hogy Földünk gyümölcseit élvezhessük.
Föntről, Égbolt Háza,
Hol a csillagok és Őseink gyűlnek,
Add, hogy intelmeik elérjenek most hozzánk.
Alantról, Föld Háza,
Add, hogy szívverésed
Harmóniával áldjon meg minket és minden háborút megállítson.
Központ, Galaktikus Forrás,
Ami örök és állandó,
Add, hogy minden világos legyen,
Mint a kölcsönös szeretet fénye.
Oh Zum Hunab Ku Evam Maza E Ma Ho,
Üdvözlégy, Lélek és Természet harmóniája.
Maya imádság
Kelet felől, Fény Háza,
Add, hogy bölcsesség szálljon ránk,
Hogy mindent tisztán láthassunk.
Észak felől, Éjszaka Háza,
Add, hogy a bölcsesség föllobbanjon bennünk,
Hogy mindent belülről ismerhessünk.
Nyugat felől, Változás Háza,
Add, hogy a bölcsesség a megfelelő cselekedetté változzon,
Hogy azt tegyük, amit tennünk kell.
Dél felől, Végtelen Nap háza,
Add, hogy tetteink táplálják az ugart,
Hogy Földünk gyümölcseit élvezhessük.
Föntről, Égbolt Háza,
Hol a csillagok és Őseink gyűlnek,
Add, hogy intelmeik elérjenek most hozzánk.
Alantról, Föld Háza,
Add, hogy szívverésed
Harmóniával áldjon meg minket és minden háborút megállítson.
Központ, Galaktikus Forrás,
Ami örök és állandó,
Add, hogy minden világos legyen,
Mint a kölcsönös szeretet fénye.
Oh Zum Hunab Ku Evam Maza E Ma Ho,
Üdvözlégy, Lélek és Természet harmóniája.
2014. július 21., hétfő
♥ MINDEN HÉTFŐRE EGY VERS ♥
ROBERT BURNS: FALUSI RANDEVÚ
Van itt valaki? Ki kopog? -
Én vagyok, mondta Findlay.
Takarodj, senki nem hivott! -
Ugyan már, mondta Findlay.
Lopni indultál? Mit csinálsz? -
Megsúgom, mondta Findlay.
Valami rosszban sántikálsz. -
Nem rossz az, mondta Findlay.
Ha most kinyílna ez a zár -
Csak nyílna, mondta Findlay.
Nem alhatnék el újra már. -
Nem bizony, mondta Findlay.
Ha benn volnál, szobámban, itt -
Bár volnék, mondta Findlay.
Itt rostokolnál hajnalig. -
Hát hogyne, mondta Findlay.
Ha itt maradsz ma éjszaka -
Maradok, mondta Findlay.
Vigyázz, hogy épen juss haza! -
Vigyázok, mondta Findlay.
S bármi essék is idebenn -
Hadd essék, mondta Findlay.
Mindhalálig titok legyen -
Titok lesz, mondta Findlay.
Szabó Lőrinc fordítása
Van itt valaki? Ki kopog? -
Én vagyok, mondta Findlay.
Takarodj, senki nem hivott! -
Ugyan már, mondta Findlay.
Lopni indultál? Mit csinálsz? -
Megsúgom, mondta Findlay.
Valami rosszban sántikálsz. -
Nem rossz az, mondta Findlay.
Ha most kinyílna ez a zár -
Csak nyílna, mondta Findlay.
Nem alhatnék el újra már. -
Nem bizony, mondta Findlay.
Ha benn volnál, szobámban, itt -
Bár volnék, mondta Findlay.
Itt rostokolnál hajnalig. -
Hát hogyne, mondta Findlay.
Ha itt maradsz ma éjszaka -
Maradok, mondta Findlay.
Vigyázz, hogy épen juss haza! -
Vigyázok, mondta Findlay.
S bármi essék is idebenn -
Hadd essék, mondta Findlay.
Mindhalálig titok legyen -
Titok lesz, mondta Findlay.
Szabó Lőrinc fordítása
2014. július 18., péntek
•péntek esti gondolatmonológ•
Csak az enyém az életem?
Senki másé?
Ha senki másé, akkor miért nincs jogom azt tenni vele, amit akarok?
Vagy csak a tartalma az enyém?
Az elejét se én akartam, a vége se lehet az enyém?
S ha a sajátunk se a miénk, hogy lehetne jogunk másokéról dönteni?
Ki az, aki dönthet róla?
Van valaki, aki dönt róla?
Senki másé?
Ha senki másé, akkor miért nincs jogom azt tenni vele, amit akarok?
Vagy csak a tartalma az enyém?
Az elejét se én akartam, a vége se lehet az enyém?
S ha a sajátunk se a miénk, hogy lehetne jogunk másokéról dönteni?
Ki az, aki dönthet róla?
Van valaki, aki dönt róla?
2014. július 17., csütörtök
♣ Minden hétre egy új szó ♣
♣Kevésbé ismert szavak beinjektálása a szókészletünkbe, mert ők is megérdemlik, hogy használjuk őket!♣
A mai szavunk: PROFILAXIS
Jelentése: megelőzés
Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺
A mai szavunk: PROFILAXIS
Jelentése: megelőzés
Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺
2014. július 15., kedd
♦Kultúrfalat♦ -Frida Kahlo-
A méltán híres dél-amerikai festőnővel, teljes nevén Magdalena Carmen Frida Kahlo y Calderónnal fogunk ma foglalkozni, aki a 20. század emblematikus alakjává vált, mind munkássága, mind közéleti szereplé folytán.
Festészetében keveredik a szürrealizmus a mexikói népi motívumokkal és egyedi ábrázolásmódjával beírta magát a művésztörténelembe. Kevés olyan ember van, aki ne ismerné fel Frida Kahlot és az ő alkotásait.
Amikor 1928-ban csatlakozott ahhoz a művészcsoporthoz, amely a mexikói kultúra megteremtéséért küzdött, akkor ismerkedett meg későbbi férjével, Diego Riverával, aki akkor már hírnevet szerzett nem csak Mexikóban és az Egyesült Államokban, hanem Nyugat-Európában is. Diego hatására köteleződött el végleg Frida a festészet mellett. Házasságuk nem volt botránymentes, el is váltak, de végül újra összeházasodtak és életük végééig együtt maradtak.
Művészetének egyik legjellemzőbb témája és állandó kiindulópontja az a fájdalom és testi-lelki sérülés, amit 1925. szeptember 17-én szerzett, amikor is a busz, amiben Frida utazott belecsapódott egy villamosba. Ekkor szerezte egy életen át elkísérő gerincsérülését és hosszú hónapokon át gipszfűzőben kellett raboskodni. Viszont öröm az ürömben, legalábbis a világ számára, hogy Frida ekkor kezdett el foglalkozni a festészettel, egyenlőre unaloműzés céljából. Rengeteg önarcképet festett, amelyek jellemzően már ekkor is a lelkivilágát szemléltették a világra és a történtekre való reflektálásként.
Ha több mindenre lennétek kíváncsiak Frida életéből, az alábbi linken további érdekességeket olvashattok, mint például azt, hogy Frida Kahlonak is vannak magyar gyökerei!
(forrás: http://www.c3.hu/~ligal/ManaFrida1.html
google.com
http://hu.wikipedia.org/wiki/Frida_Kahlo )
2014. július 14., hétfő
♥ MINDEN HÉTFŐRE EGY VERS ♥
.jpg)
Ég. Föld. Fák. Szél.
Méh döng. Gyík vár.
Pók ring. Légy száll.
Jó itt. Nincs más
csak a kis ház.
Kint csönd és fény.
Bent te meg én.
2014. július 11., péntek
•péntek esti gondolatmonológ•
Éjfél volt mikor megszülettem és 20 éves koromig csak a sötétben láttam jól, de azóta elkezdett hajnalodni és bár bántotta a szemem elsőnek a fény, mostanra úgy simogat, mint szerető anya keze.
Mire 40 éves lettem a nap már középen járt felettem, életem minden szegletét megvilágítva. Ha volt is, már minden árnyék eltűnt, s már-már vakító a táj fényessége, délibábok játszottak a messzeségben. Már mindent látok a maga egészében.
Alkonyodni kezdett, ahogy elértem a 60-as mérföldkövet, és minden lágyulni kezdett körülöttem velem együtt. Még egy utolsó színáradat után minden kezdett megfakulni és eggyé válni, de én megint láttam a sötétben és az árnyak misztériuma, mit gyermekként nem értettem, most kedves ismerősként köszön rám.
80-at ütött az éjfél és én megtanultam élni. Testem visszaadtam Földanyának Lelkemmel elszámoltam az Őskáosznak, hogy megtanultam egy újabb leckét és a következőt kérném.
2014. július 10., csütörtök
♣ Minden hétre egy új szó ♣
♣Kevésbé ismert szavak beinjektálása a szókészletünkbe, mert ők is megérdemlik, hogy használjuk őket!♣
A mai szavunk: KOMITTÁL
Jelentése: megbíz
Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺
A mai szavunk: KOMITTÁL
Jelentése: megbíz
Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺
2014. július 7., hétfő
♥ MINDEN HÉTFŐRE EGY VERS ♥
Babits Mihály: Hegyi szeretők idillje
Mikor az alkony szelleme a délutánra száll
titkosan mint távol zene:
a hegyi szeretők szeme
a tájon szerte jár,
minthogyha végiglengene halk szárnyon négy madár.
A föld most már az Istené, a nap lanyhán üget,
mint ló az istálló felé.
A fény lármája és a méh
dongása is süket.
Zöld dombok tárják ég felé prémes mezőjüket.
Prémes mezőkön, mint a füst, márványzik át a szél.
Nem füst az, csak a halkezüst
borzongás a Föld fürte közt,
mely elhal s újra kél,
ahova csak az égi Est altató csókja ér.
A hegyi szeretők szeme egyszerre látja ezt,
mint egy látcsőnek két csöve,
vagy két hangszerből egy zene
ha bizton összerezg:
a látás testvér üteme olyan egyszerre fest.
Milyen jó nékünk, édes, itt és messzehagyva, lásd,
a városok szük útait,
ahol mindenki csak kicsit
lát és mindenki mást!
Milyen jó együtt látni itt egyet és óriást!
Mikor az alkony szelleme a délutánra száll
titkosan mint távol zene:
a hegyi szeretők szeme
a tájon szerte jár,
minthogyha végiglengene halk szárnyon négy madár.
A föld most már az Istené, a nap lanyhán üget,
mint ló az istálló felé.
A fény lármája és a méh
dongása is süket.
Zöld dombok tárják ég felé prémes mezőjüket.
Prémes mezőkön, mint a füst, márványzik át a szél.
Nem füst az, csak a halkezüst
borzongás a Föld fürte közt,
mely elhal s újra kél,
ahova csak az égi Est altató csókja ér.
A hegyi szeretők szeme egyszerre látja ezt,
mint egy látcsőnek két csöve,
vagy két hangszerből egy zene
ha bizton összerezg:
a látás testvér üteme olyan egyszerre fest.
Milyen jó nékünk, édes, itt és messzehagyva, lásd,
a városok szük útait,
ahol mindenki csak kicsit
lát és mindenki mást!
Milyen jó együtt látni itt egyet és óriást!
2014. július 4., péntek
•péntek esti gondolatmonológ•
Le akartalak vetni magamról, mint egy elszakadt ruhadarabot, de te egy levágott ujjá tetted magad.
Nem, nem is egyszerűen levágódtál, elüszkösödtél.
Hiányzol, de megváltás volt megszabadulni tőled, pedig a részem voltál.
Viszont így újra egészséges vagyok.
Nélküled.
2014. július 3., csütörtök
♣ Minden hétre egy új szó ♣
♣Kevésbé ismert szavak beinjektálása a szókészletünkbe, mert ők is megérdemlik, hogy használjuk őket!♣
A mai szavunk: REZUMÁL
Jelentése: összefoglal
Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺
A mai szavunk: REZUMÁL
Jelentése: összefoglal
Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺
2014. július 1., kedd
♦Kultúrfalat♦
Ma nem egy művész munkáját szeretném bemutatni, csak egy számomra kedves imát szeretnék megosztani veletek, a nehéz időkre és a könnyűekre is ☻
.jpg)
Buddhista ima a megbocsájtásért
Ha valakit akarva-akaratlan megbántottam valamivel
Az önnön bizonytalanságom miatt, bocsánatát kérem.
Ha valaki akarva-akaratlan megbántott engem
Az ő bizonytalansága miatt, megbocsájtom neki.
S ha valamiért nem vagyok még kész megbocsájtani,
Ezt megbocsájtom magamnak.
Mindenért, amivel ártok magamnak,
A bizonytalanságomból fakadó kételkedést, lebecsülést,
Önvádolást és embertelenséget magammal szemben,
Megbocsájtom.
2014. június 30., hétfő
♥ MINDEN HÉTFŐRE EGY VERS ♥
ÁPRILY LAJOS: HÓMEZŐKÖN IS TÚL...
Maholnap őszi ködben áll a házunk
s körül a fák is mindmegannyian.
S túl őszi tarlón, hómezőkön is túl,
valahol messze jön-jön a fiam.
Nyárban fogant, tavasz világra hozza,
rózsás fülébe április kacag,
s nem olt halálos bánatot szivébe
hervadt levél és őszirózsa-szag.
Pici vendégét egypár kurta évre,
már várja őt az Élet-szálloda,
a nagy chaos-ból vakmerőn kiválik
s majd, büntetésül, visszatér oda.
Új lét csirája, első rózsabimbó,
kis álmodó az anyaszív alatt,
zsarnokságod hatalmát máris érzem:
bilincsbe verted mennyi vágyamat!
Ó, mennyi álmom, mennyi tervezésem
széttépte apró, nyugtalan kezed,
mondd meg, mit adsz majd érettük cserébe?
mit adsz nekem, ha Párist elveszed?
Talán a sok feláldozott reményből
tebenned szomjúság és vágy fakad
és évek múlva majd valóra váltod,
amit a sors ma tőlem megtagad.
Amíg anyád bágyadtan zongorázik
és gondol néha elmerengve rád,
s künn ősz van -: fejét tenyerébe hajtja,
jövődbe néz és mit se lát apád.
1912. október
Maholnap őszi ködben áll a házunk
s körül a fák is mindmegannyian.
S túl őszi tarlón, hómezőkön is túl,
valahol messze jön-jön a fiam.
Nyárban fogant, tavasz világra hozza,
rózsás fülébe április kacag,
s nem olt halálos bánatot szivébe
hervadt levél és őszirózsa-szag.
Pici vendégét egypár kurta évre,
már várja őt az Élet-szálloda,
a nagy chaos-ból vakmerőn kiválik
s majd, büntetésül, visszatér oda.
Új lét csirája, első rózsabimbó,
kis álmodó az anyaszív alatt,
zsarnokságod hatalmát máris érzem:
bilincsbe verted mennyi vágyamat!
Ó, mennyi álmom, mennyi tervezésem
széttépte apró, nyugtalan kezed,
mondd meg, mit adsz majd érettük cserébe?
mit adsz nekem, ha Párist elveszed?
Talán a sok feláldozott reményből
tebenned szomjúság és vágy fakad
és évek múlva majd valóra váltod,
amit a sors ma tőlem megtagad.
Amíg anyád bágyadtan zongorázik
és gondol néha elmerengve rád,
s künn ősz van -: fejét tenyerébe hajtja,
jövődbe néz és mit se lát apád.
1912. október
2014. június 27., péntek
•péntek esti gondolatmonológ•
Leszoknék a füstízű valóságról.
Hogy megszokásból zuhanok vissza a semmibe, ami bár csak semmi, mégis megnyugtat állandóságával. S annak ellenére, hogy kívánom az újat, ha megkapom, hirtelen nem tudok mit kezdeni vele, az pedig megunván a várakozást, megemeli kalapját és továbbédeleg.
Szóval miután fellifteztem a csúcsra, majd újra le, nem marad más, mint a megszokott füstízű semmi. Amit igazából a lelkem legmélyén, az álmok, a vágyak, az ösztönök és a tévelygések alatt talán még szeretek is.
Ha nem így volna, kiszállnék a csúcson, ha már felmentem odáig, nemde?
2014. június 26., csütörtök
♣ Minden hétre egy új szó ♣
♣Kevésbé ismert szavak beinjektálása a szókészletünkbe, mert ők is megérdemlik, hogy használjuk őket!♣
A mai szavunk: CSIMBORASSZÓ
Jelentése: valaminek a netovábbja
Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺
A mai szavunk: CSIMBORASSZÓ
Jelentése: valaminek a netovábbja
Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺
2014. június 24., kedd
♦Kultúrfalat♦ -Christophe Gilbert-
Egy meglehetősen hosszabb levegővételnyi szünet után ismét visszatért a keddi széria is az életünkbe!
A mai este elkápráztató művésze pedig nem más, mint a belga származású fotóművész Christophe Gilbert.
A Brüsszelből származó művész képein humoros és eredeti formában használja a képmanipulációt, ezzel kápráztatva el nézőközönségét.
Témái hol elgondolkodtatóak, hol egyszerűen "csak" elámítóak. Viszont kétségtelen, hogy ötletessége páratlan!
Fotóin keveri a reklám és a koncepcionális fotózás elemeit, megfűszerezve egy jó adag humorral és izgalommal, amik utalnak arra is, hogy a vizuális művészetekre szakosodott.
Ha megtetszettek a képek és még több szórakoztatóan manipulált fotót szeretnétek látni, akkor az alábbi linken bátran böngészhettek!
http://www.christophegilbert.com
(forrás: http://www.christophegilbert.com
http://google.com )
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)