•péntek esti gondolatmonológ•

Az alkonyat szelíd. Szelídek a fényei, az árnyak, az emberek, az érzések. Olyan, mint egy folyó, minden egybemosódik, semmi sem válik el határozottan. Ilyenkor talán mindenki egy kicsit részese a másiknak és nagy egésszé olvadnak össze. De csak egy apró pillanatra. Aztán megint minden szétválik. De az az egy röpke pillanat pont ez miatt olyan szép.