A hajadban aludtam. Sem illat, sem álom
nem zavarta meg két órás halálom.
Ahogy a mezőkben ott alszik némán a biztos ősz,
álmodból riadva párnádra megadón visszadőlsz,
vagy: gondtalan életben nem jönnek remények,
s nem mondod magadat gazdagnak, szegénynek,
s nem örülsz annak, mi egyedül a tiéd,
s érted, hogy nem értesz senkit és más sem ért,
mióta versenynek értelmét nem nézed, nem látod,
mióta barátja vagy másnak, s nem más a barátod,
mióta látod, hogy nem lehetsz közönyös soha sem,
s együtt élsz mással, mert nem halhatsz közösen,
s nyugodtabbá lettél, hajnalabb a csended:
a hajadban aludtam, mert nem akartam benned.
(forrás:https://www.facebook.com/notes/mindennapi-kort%C3%A1rs-magyar-vers/j%C3%B3n%C3%A1s-tam%C3%A1s-a-tiszteletr%C5%91l/730813433656794)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése