2014. november 21., péntek

●péntek esti gondolatmonológ●

Nem szeretem a hajnalt. Számomra soha nem valaminek a kezdetét jelentette, hanem a végét. Nem hiába van napfelkeltekor a leghidegebb, ilyenkor a szívek is deresek lesznek és keményebbek, a fagy tükörjeget von a retinákra és fájó vacogásra készteti a testet. 
Hajnalban nincs semmi, ami felmelegít. Hajnalban nincs senki, aki felmelegít. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése