2014. augusztus 15., péntek

•péntek esti gondolatmonológ•

Ahogy a szemedbe nézek és látom a szereteted, oly módon tölti ki a lelkem, mint párnahuzatot a puha toll.
Az életeink egymás mellett, egymásba gabalyodva futottak, míg végül kitéphetetlen részekké váltunk.
Tudom, hogy akármilyen messze kerül a testem, a lelkem mindig nálad lesz és a lelked mindig nálam.
Gyermekem, szerelmem, barátom, testvérem, felmenőm, utódom, lelkem vére.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése