MÓRICZ ZSIGMOND: A LEVIATHAN
Százados álmából ébredez
s kitátja száját,
ásít és mérges gőzt fúj likain
A Leviathan:
Még nesze sincs, senkise hallja
horkoló, hördülő moraját
s már az iszonyú vég veri
az emberi lelkeket.
Guruló, repülő átokmadárraj
rebben föl és dögevő csőrét
belevágja eleven húsba:
a szívbe: a Pénz.
Lihegő, tajtékos, buja vihajjal,
kábító; csiklandós lidérckonda
fulladó, röfögő, láb között rohan:
a szívbe, a Kéj.
S tajtékzó, ugató, vinnyogó vadak
robbannak fel a börtön fenekén,
láncolt, iszonyú gyűlölet hadak:
a szívből, a Kard.
Százados álmából még meg sem ébredt,
csak mérges gőzét párologja,
hogy él: emberek: él: reszkessetek!
a Leviathan!
Eme kis blog már kezdeti stádiumában is igyekszik változatos témákkal előállni nap, mint nap és olyan állandó bejegyzésekkel várja olvasóit, mint a "♥ MINDEN HÉTFŐRE EGY VERS ♥" vagy a "♦Kultúrfalat♦"! Remélem mindenki megtalálja a maga olvasnivalóját! *a SZERDA, a SZOMBAT és a VASÁRNAP szünnap, így ezeken a napokon be kell érnetek a régebbi posztokkal*
2015. június 29., hétfő
2015. június 26., péntek
•péntek esti gondolatmonológ•
A boldogság kék madara kivájta a szemeimet.
Vér helyett füst szállt ki helyükről és én
Hozzád futottam a hangod követve.
Nem láthattam akkor már, hogy édes
szavaid késed palástolják, amit felém tartasz.
Haza akartam jutni Hozzád Veled,
de csak sírgödrömet készítetted elő.
Nem várok már feloldozást,
tisztán menekültem úgyis mindentől.
Kezemet csak véremmel mocskoltam,
hogy aztán könnyeimmel lemossam,
de már csak füstölök, kiégtem. vége.
Vér helyett füst szállt ki helyükről és én
Hozzád futottam a hangod követve.
Nem láthattam akkor már, hogy édes
szavaid késed palástolják, amit felém tartasz.
Haza akartam jutni Hozzád Veled,
de csak sírgödrömet készítetted elő.
Nem várok már feloldozást,
tisztán menekültem úgyis mindentől.
Kezemet csak véremmel mocskoltam,
hogy aztán könnyeimmel lemossam,
de már csak füstölök, kiégtem. vége.
2015. június 25., csütörtök
♣ Minden hétre egy új szó ♣
♣Kevésbé ismert szavak beinjektálása a szókészletünkbe, mert ők is megérdemlik, hogy használjuk őket!♣
A mai szavunk: ANTROPIKUS
Jelentése: emberi
Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺
A mai szavunk: ANTROPIKUS
Jelentése: emberi
Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺
2015. június 22., hétfő
♥ MINDEN HÉTFŐRE EGY VERS ♥
ZRÍNYI MIKLÓS: SZIGETI ZRINI MIKLÓS
Mint Hector Troiának,
Ugy én Szigetvárnak
Erős őrzője voltam;
Mutattam pogánynak,
Hogy nagy Jehovának
Kedves szolgája voltam,
És előbb éltemet,
Hogysem hüvségemet,
Testembül kibocsáttam.
Mint Hector Troiának,
Ugy én Szigetvárnak
Erős őrzője voltam;
Mutattam pogánynak,
Hogy nagy Jehovának
Kedves szolgája voltam,
És előbb éltemet,
Hogysem hüvségemet,
Testembül kibocsáttam.
2015. június 19., péntek
•péntek esti gondolatmonológ•
"Shekh ma shierraki anni. - Jalan atthiari anni."*
Én meg szeretem a sajtot. ._.
*"Napom és csillagom. - Életem holdja."
Én meg szeretem a sajtot. ._.
*"Napom és csillagom. - Életem holdja."
2015. június 18., csütörtök
♣ Minden hétre egy új szó ♣
♣Kevésbé ismert szavak beinjektálása a szókészletünkbe, mert ők is megérdemlik, hogy használjuk őket!♣
A mai szavunk: SZINERGIA
Jelentése: együttműködés
Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺
A mai szavunk: SZINERGIA
Jelentése: együttműködés
Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺
2015. június 15., hétfő
♥ MINDEN HÉTFŐRE EGY VERS ♥
NADÁNYI ZOLTÁN: A KÉT SZEMED SZERETETT A LEGTOVÁBB
A két szemed szeretett legtovább,
Be furcsa szerelem.
A szád már néma volt, de a szemed,
az még beszélt velem.
A kezed már hideg volt, jéghideg,
nem is adtál kezet,
de a szemed még megsímogatott,
nálam feledkezett.
És lándzsákat tűztél magad köré
hideg testőrökül,
de a szemed még rám leselkedett
a zord lándzsák mögül.
És ellebegtél és csak a hegyes
lándzsák maradtak ott,
de a szemed még egyszer visszanézett
és mindent megadott.
A két szemed szeretett legtovább
még mostan is szeret.
Még éjszakánként zöldes csillaga
kigyúl ágyam felett.
A két szemed szeretett legtovább,
Be furcsa szerelem.
A szád már néma volt, de a szemed,
az még beszélt velem.
A kezed már hideg volt, jéghideg,
nem is adtál kezet,
de a szemed még megsímogatott,
nálam feledkezett.
És lándzsákat tűztél magad köré
hideg testőrökül,
de a szemed még rám leselkedett
a zord lándzsák mögül.
És ellebegtél és csak a hegyes
lándzsák maradtak ott,
de a szemed még egyszer visszanézett
és mindent megadott.
A két szemed szeretett legtovább
még mostan is szeret.
Még éjszakánként zöldes csillaga
kigyúl ágyam felett.
2015. június 12., péntek
•péntek esti gondolatmonológ•
Furcsa. Rémült, kölyökkutya szemeid valami kellemesen ismerős bágyadt zsibbadással töltenek el. Legszívesebben magamhoz ölelnélek, vigasztalnálak, nem engednélek, szeretgetnélek, mint anya a gyermekét, ki játék közben lehorzsolta térdét és most keservesen fájlalja azt. Mégis neved olyan nehezen ég belém, idegen vagy még a lelkemnek. Különös kettősség ez bennem. Elválik, elválunk-e.
2015. június 11., csütörtök
♣ Minden hétre egy új szó ♣
♣Kevésbé ismert szavak beinjektálása a szókészletünkbe, mert ők is megérdemlik, hogy használjuk őket!♣
A mai szavunk: QVANTUM
Jelentése: mennyiség
Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺
A mai szavunk: QVANTUM
Jelentése: mennyiség
Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺
2015. június 8., hétfő
♥ MINDEN HÉTFŐRE EGY VERS ♥
ANNA AHMATOVA: „VELED LENNI MÁMOROS-VIDÁM...”
(„Mnye sz toboju pjanüm veszelo...”)
Veled lenni mámoros-vidám –
Gondolat sincs szavaidban.
S a koraősz a lombos szilfán
Sárga kis zászlókat villan.
Csalárdság-országba tévedünk.
Beismerni keserű-komoly.
Miért van hát mégis jégrehült
Ajkunkon e különös mosoly?
Mi szánalom kínját kívántuk
A lázadatlan boldogság helyett,
S én nem bocsátom el velem társult
Kicsapongó gyengédségedet.
1911.
(„Mnye sz toboju pjanüm veszelo...”)
Veled lenni mámoros-vidám –
Gondolat sincs szavaidban.
S a koraősz a lombos szilfán
Sárga kis zászlókat villan.
Csalárdság-országba tévedünk.
Beismerni keserű-komoly.
Miért van hát mégis jégrehült
Ajkunkon e különös mosoly?
Mi szánalom kínját kívántuk
A lázadatlan boldogság helyett,
S én nem bocsátom el velem társult
Kicsapongó gyengédségedet.
1911.
2015. június 5., péntek
•péntek esti gondolatmonológ•
Kipróbálok valami őrültséget, úgy döntöttem. Még pedig azt, hogy elhiszem: szerethető vagyok!
Az első percben még kinevettem magam, a következőben már csak komoran néztem magam elé, a harmadikban elsírtam magam, a negyedikben pánikrohamot kaptam, az ötödikben túléltem. Aztán jött a hatodik, amiben reméltem, végül a hetedikben felnevetett valaki, aki talán el is tudja hinni, hogy szerethető. Ki tudja? Még a végén tényleg elhiszem, hogy ott kint a szivárvány színű ég alatt valaki érezni fogja, hogy engem szeret. De úgy tényleg. Minden szörnyetegemmel együtt. Majd biztos összebarátkoznak az enyémek az övéivel. Milyen vicces is lesz!
Az első percben még kinevettem magam, a következőben már csak komoran néztem magam elé, a harmadikban elsírtam magam, a negyedikben pánikrohamot kaptam, az ötödikben túléltem. Aztán jött a hatodik, amiben reméltem, végül a hetedikben felnevetett valaki, aki talán el is tudja hinni, hogy szerethető. Ki tudja? Még a végén tényleg elhiszem, hogy ott kint a szivárvány színű ég alatt valaki érezni fogja, hogy engem szeret. De úgy tényleg. Minden szörnyetegemmel együtt. Majd biztos összebarátkoznak az enyémek az övéivel. Milyen vicces is lesz!
2015. június 4., csütörtök
♣Minden hétre egy új szó♣
♣Kevésbé ismert szavak beinjektálása a szókészletünkbe, mert ők is megérdemlik, hogy használjuk őket!♣
A mai szavunk: PACIFIKÁCIÓ
Jelentése: lecsendesítés, békéltetés
Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺
A mai szavunk: PACIFIKÁCIÓ
Jelentése: lecsendesítés, békéltetés
Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺
2015. június 1., hétfő
♥MINDEN HÉTFŐRE EGY VERS♥
ADY ENDRE: A KIMÉRÁK ISTENÉHEZ
Te, Isten, ki Titok vagy, tudod,
Hogy én nem vagyok mai gyermek:
Az én ügyem a te ügyed
S ki ellenem támad, azt verd meg.
Mert mi együtt kezdtük a hűhót,
Mert egyformán Titok a voltunk
S ami lázmunkánkban hazug,
Mindent, mindent együtt koholtunk.
Te, Isten, mi egyek vagyunk:
Mikor kimérákba szerettem,
Már ott voltál hátam mögött,
Nehogy kimuljak hülye sebben.
Nógattál folyton, konokul,
Hogy véresen be a bozótba
Törjek magyarul, dalosan
S hogy ne némuljon el a nóta.
Én voltam, Isten, bolond nyilad
S nyiladat most már messzelőtted.
Fölemelt, véres homlokom
Nem ejtem porba most előtted.
Mert, jaj, nagy dolog ez a dolog,
Nagyobb, több, mint egy élet ára
S én más bolondként nem megyek
Egykönnyen a kálváriára.
Most: vagy-vagy, eldől, ha akarod,
Hogy ér-e valamit a kardunk
És hogy ér-e az valamit,
Mit együtt kezdtünk és akartunk.
Titok vagy, ős Titok, tudom én,
Velem együtt és a világgal,
De egy percnyi szeszélyedért
Mégsem égek el hiú lánggal.
Együtt kezdtük, vihar-fellegek
Nőttek a fejemre azóta,
Te, Isten, te, Titok, közös
Bűnünk volt minden bűnös nóta.
Mikor még mint kicsi nebuló
Templomban diktáltam a zsoltárt,
Már akkor bűntársam valál,
Már akkor is fölbujtóm voltál.
Éreztem viharos kezedet,
Mely fiatal hajamat tépte:
Te voltál az elinditóm
S kell, hogy te légy utamnak vége.
Az én ügyem a te ügyed is,
Hogyha hivedet meg nem tartod,
Nem hisz benned majd senki sem:
Isten, Titok, elő a kardod.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)