•péntek esti gondolatmonológ•

Megfulladtam az első almától, jobb lett volna, lekvárt főzni belőle. Édesebb is lett volna, tovább is tartott volna, életben is tartott volna. Na nem baj, Te majd úgyis jössz és megmentesz csókoddal. Ugye?

♣ Minden hétre egy új szó ♣

♣Kevésbé ismert szavak beinjektálása a szókészletünkbe, mert ők is megérdemlik, hogy használjuk őket!♣

A mai szavunk: DEBITOR
Jelentése: adós

Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺

♥ MINDEN HÉTFŐRE EGY VERS ♥

VÁCI MIHÁLY: MÉG NEM ELÉG!


Nem elég megborzongni,
de lelkesedni kell!
Nem elég fellobogni,
de mindig égni kell!
És nem elég csak égni:
fagyot is bírjon el,
ki acél akar lenni,
suhogni élivel.

Nem elég álmodozni.
Egy nagy-nagy álom kell!
Nem elég megérezni,
de felismerni kell!
Nem elég sejteni,
hogy milyen kor jön el;
jövőnket - tudni kell!

Nem elég a célt látni;
járható útja kell!
Nem elég útra lelni,
az úton menni kell!
Egyedül is! Elsőnek,
elől indulni el!
Nem elég elindulni,
de mást is hívni kell!
S csak az hívjon magával,
aki vezetni mer!

Nem elég jóra vágyni:
a jót akarni kell!
És nem elég akarni:
de tenni, tenni kell!
A jószándék kevés!
Több kell: - az értelem!
Mit ér a hűvös ész?!
Több kell: - az érzelem!
Ám nemcsak holmi érzés,
de seb és szenvedély,
keresni, hogy miért élj,
szeress, szenvedj, remélj!

Nem elég - a Világért!
Több kell: - a nemzetért!
Nem elég - a Hazáért!
Több kell most: - népedért!
Nem elég - Igazságért!
- Küzdj azok igazáért,
kiké a szabadság rég,
csak nem látják még,
hogy nem elég!
Még nem elég!

•péntek esti gondolatmonológ•

Annak ellenére, hogy képes voltalak elhagyni, mindig bennem vagy. Szívem szobájából habár tested kilakoltattam, ki másnak soha nem adtam; minden új lakónak a saját tíz körmömmel vájtam ki új szobát és festettem ki azt véremmel, díszítettem ki azt álmaimmal és vágyaimmal. S amikor a szobák lakói eltűntek életemből, maguk mögött hagyták üres szobájukat úgy, ahogy azt utolsó itt töltött pillanatukban használták. Én mindent érintetlenül hagytam. A szobákból múzeumi termek lettek, a falak kitapétázva emlékeink képeivel, a tárgyak szanaszét hagyva, mutatva letűnt korok hangulatát, magukba szívva eltűnt percek illatát. Én magam pedig egy személyben vagyok a muzeológus, a teremőr, a tárlatvezető és a turista. Szerelmeim gyönyörű múzeuma végül bekebelezi egész szívem, ami nem lesz más, mint egy mesteri, de üresen tátongó tárlat. Majdnem holnapképek tárlata.

♣ Minden hétre egy új szó ♣

♣Kevésbé ismert szavak beinjektálása a szókészletünkbe, mert ők is megérdemlik, hogy használjuk őket!♣

A mai szavunk: UNIVERZÁLÉ
Jelentése: általános, egyetemes jegy

Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺

♥ MINDEN HÉTFŐRE EGY VERS ♥

RATKÓ JÓZSEF: ZSOLTÁR ANYÁMNAK


Az anyák halhatatlanok.
Csak testet, arcot, alakot
váltanak; egyetlen halott
sincs közülük; fiatalok,
mint az idő.
Újra születnek
minden gyerekkel; megöletnek
minden halottal - harmadnapra
föltámadnak, mire virradna.
Adassék nekik gyönyörűség,
szerelmükért örökös hűség,
s adassék könny is, hogy kibírják
a világ összegyűjtött kínját.

•péntek esti gondolatmonológ•

Úgy ölelem magamhoz fájó kezeim, mint legédesebb szeretteimet, mert Rád emlékeztetnek, Angyalom. Megtanítottál arra, hogy a fájdalmat szeretni is lehet, mert átformál. De elhagylak. Pedig már most hiányzol.
Megszoktam, hogy minden héten megtisztítod a lelkem, hogy terelgetsz az úton, amit megmutattál nekem, pedig az végig a lábaim előtt hevert, csak nem láttam, mert csukva voltak szemeim. Te voltál az, aki bemutatott annak az énemnek, akit nem ismertem, de már nagyon régóta vártam rá. 
Miattad fájtam és miattad imádtam ezt a fájdalmat. Most is fáj, de most más is. Fáj, hogy képes voltam megválni Tőled, de így is többet adtál nekem, mint én azt valaha kívántam és képzeltem volna. De innentől kezdve egyedül kell mennem, mert Te megtanítottál járni. Ki kell próbálnom magam, Angyalom. Nem foghatom mindig a kezed.

De még találkozunk. Még találkoznunk kell! Látnod kell, hogy milyen szépen járok egyedül is, Miattad!

♣ Minden hétre egy új szó ♣

♣Kevésbé ismert szavak beinjektálása a szókészletünkbe, mert ők is megérdemlik, hogy használjuk őket!♣

A mai szavunk: ZABRÁL
Jelentése: fosztogat, harácsol, elrabol, ellop

Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺

♥ MINDEN HÉTFŐRE EGY VERS ♥

WALTER VON DER VOGELWEIDE: 

Ó JAJ, HOGY ELTűNT MINDEN

Éltem valóban én, vagy álmodtam itt elébb?
Amit valónak hittem, nem volt tán sehol?
Mély álom ringatott el, csak nem tudom mikor.
Most íme fölriadtam és oly idegen,
mit úgy ismertem én még, akár a tenyerem.
Az emberek s a táj, amelyet úgy szerettem,
gyermekkorom kalandos vidéke ismeretlen.
Ki akkor víg barát volt, ma sír felé hajol,
erdőt irtottak erre, amott bedőlt major:
s ha régi patakunk is másképpen folyna itt,
mint hontalan csak nézném eltűnő fodrait.
Akikre ismerősként gondoltam még tavaly,
alig köszönnek s mindent betölt a baj s a jaj.
Úgy foszlik semmivé most a boldog és merész
gyerekkor, mint a tenger vizére mért ütés
örökre már, ó jaj!

Ó jaj, hogy élnek itt most az ifjú emberek!
Bűnbánat nincs szívükben s mind gondok közt remeg
és mind aggódik folyton: így élni jó talán?
e bús világban, látom senki sem vidám.
Nincsen tánc, sem ének, gond marta szerteszét,
keresztény ember még ily gyászosan nem élt,
az asszonyok fejéke régen nem ragyog,
parasztgúnyát viselnek büszke lovagok.
Haraggal írt levélben intett meg minket Róma,
örömünk nincs s a bánat oly szívet szaggató ma,
hogy teljesen kifáraszt (jól éltünk hajdanán!)
s most mintha régi kedvünk búra váltanám.
Az égi vadmadár is bánatos felettem,
csodálható-e hát, hogy én is csüggedt lettem?
S mit mondtam vén bolond most sok bajom között?
Aki gyönyörben él itt, mennyekben lesz száműzött,
örökre már, ó jaj!

Ó jaj, mi édes volt, mind megromolt hát mégis!
A mézben látom én ma már lebegni az epét is.
Kívűl fehér, piros, zöld a világ s dalra vár,
de bévül úgy sötétlik, mint a rossz halál,
s kit látszat csábított csak, az majd vigaszra lel,
a földi bűnt bűnhődés, vezeklés oldja fel.
Lovagok, a vezeklés, ez itt a dolgotok,
sisaktok jó s a páncél, a csuklóvas forog,
megszentelt kardotok van és pajzsotok kemény.
Adná az Ur, hogy méltó lennék a győzelemre én!
Akkor, bár oly szegény vagyok búsás zsold várna rám,
mert nem birtokra vágyom, aranyra sem ma már,
az üdvök koronája, örökre szívem vágya,
egy zsoldos is elnyerheti, markában ott a dárda.
Ha átkelhetnék én a szent hadak hajóival,
a vízen zsoltárt zengenék és már nem azt, hogy: jaj!
azt már sosem, hogy: jaj!

/Ford.: Radnóti Miklós/

•péntek esti gondolatmonológ•

Nyolcszáz forintot dobálnak állig felöltözött testemért, de vajon ki mennyit adna levetkőztetett lelkemért?! 
Mindegy is, az én szívem se nem eladó, se nem kiadó, hanem lebontásra váró épület. Befektetőre várok, aki befektetne. Engem. Belém. Értem. Értem? 
Nem értem. Soha nem értem. 
Ha csak egyszer valaki a lelkembe is beleszeretne, nem csak a testembe...akkor talán felépülhetnék. A bontás költségét is állnám én, úgyis napról napra egyre jobban omlok össze. Ha nem siet, a végén úgyis már csak egy üres telek leszek.

♣ Minden hétre egy új szó ♣

♣Kevésbé ismert szavak beinjektálása a szókészletünkbe, mert ők is megérdemlik, hogy használjuk őket!♣

A mai szavunk: KAPACITÁL
Jelentése: meggyőz, rábeszél

Tessék jó kedvvel, bőséggel használni! ☺

♥ MINDEN HÉTFŐRE EGY VERS ♥

TÓTH ÁRPÁD: VASÁRNAP

Ó, lesz-e nékem valaha
Egy csendes, barátságos kertem,
Hol fényes lombú fák között
Hosszan, békén lehet pihennem?
Hol bölcsen elemezhetem
Megélt, elmúlt tragédiáim,
S csendesen mosolyogni látnak
Az orgonáim?

És lesz-e tisztes, ősz hajam
S agyamban csöndes, öreg eszmék?
Miket szép, széles gesztusokkal
Klubtársak közt meghánynánk-vetnénk?
Kinyitnók a klub ablakát,
Ragyogna ránk a holdkorong,
S múltról zenélő szívvel ülnénk:
Öreg szobrok, vén Memnonok...

De biztos-é, hogy mindenik
Öreg szívre leszáll a béke?
S hogy ami most fáj, akkor édes?
Vagy jobb, ha most szakadna vége?
    - Ki a körútra szaporán,
    Ki! a vasárnapi zsivajba!
    Itt benn valami fojtogat,
    Félek magamba...

•péntek esti gondolatmonológ•

Már nem tudnék meghalni érted, de még mindig jó rád néznem.
Táncolnék a hangodra, ahogy egymás utániban dallamosan ejted ki a szavakat.
Táncolnék...de ha te nem akarod, már tudok táncolni máséra is.