Albérlő vagyok csupán, szobám életében egy átmenet, ahogy ő is az én életemben. Mégis, ragaszkodom a szobához, ami nem az enyém, mégis az. Ha az enyém volna teljesen más bútorokkal lenne berendezve. Ennek ellenére így is mind én vagyok, mert ők tárolják a tárgyaim, apró kicsi emlékeim. Magamévá tettem, bármennyire is más stílust képvisel, mint amilyen én vagyok.
"Enyém vagy." - mondhatnám neki és ő jól eső, puha barnaságával bólogatna és magába ölelne.
"Bennem vagy." - mondaná ő lágyan, ahogy elnyúlok az ágyon és elszenderedek, mert benne biztonságban vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése