♥MINDEN HÉTFŐRE EGY VERS♥

Johann Wolfgang von Goethe: Nähe des Geliebten

Ich denke dein, wenn mir der Sonne Schimmer
vom Meere strahlt;
Ich denke dein, wenn sich des Mondes Flimmer
In Quellen malt. 

Ich sehe dich, wenn auf dem fernen Wege
Der Staub sich hebt;
In tiefer Nacht, wenn auf dem schmalen Stege
Der Wandrer bebt. 

Ich höre dich, wenn dort mit dumpfem Rauschen
Die Welle steigt.
Im stillen Haine geh' ich oft zu lauschen,
Wenn alles schweigt. 

Ich bin bei dir; du seist auch noch so ferne,
Du bist mir nah!
Die Sonne sinkt, bald leuchten mir die Sterne.
O, wärst du da!

Johann Wolfgang von Goethe: A kedves közelléte

Rád gondolok, ha a nap fényét füröszti
a tengerár;
rád gondolok, forrás vizét ha festi
a holdsugár.

Téged látlak, ha szél porozza távol
az utakat;
s éjjel, ha ing a kis palló a vándor 
lába alatt.

Téged hallak, ha tompán zúg a hullám
és partra döng;
a ligetben ha néma csönd borul rám,
téged köszönt.

Lelkünk egymástól bármi messze válva
összetalál.
A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.
Óh, jössz-e már!

(Szabó Lőrinc fordítása)

Johann Wolfgang von Goethe: A kedves közelléte

Eszembe' vagy, ha tenger tükrén látszik
          A déli fény.
Eszembe' vagy, ha hold remegve játszik
          Az ér vizén.

Veled vagyok, ha porfelhő borít el
          S köd fojt sürűn,
S ott reszketek veled és lépteiddel
          Keskeny bürűn.

Hallak, midőn a zúgó hab megrekken
          A szírt fokán,
És hallgatózom, mint súg a berekben
          A halk magány.

Bármerre szállj, mindég nyomodba' járok
          Közel, közel...
A nap lenyugszik... csillagomra várok.
          Jövel! jövel!

(Dóczi Lajos fordítása)