Bocsánatkéréssel tartozom, hogy megcsúsztam, de pénteken volt az emelt német érettségim és nagy megkönnyebbültségemben megfeledkeztem a péntek esti bejegyzésemről.
Szóval íme a péntek esti monológ vasárnap:
Szólnék, de hallgatok.
A hiány néma társ, róla mesélni nem tudok.
Csak érzem; karmaim görbületében,
szemem fénytelen villanásában,
tompa ringásomban,
szívem nesztelen dobogásában.
Nem tudom, hogy szólíthatnám meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése