Polónyi Szilvia: Társkereső
Elmúltam már 23, s az életem remek.
Mégis, hiányzik valami, ami nélkül nem kerek.
Krisztiánnal az oviban ismerkedtünk össze,
Két évig tartott mindössze.
Általános - Ó, a Dani!
Viszonzatlan volt, mint Jani.
Gimiben ott volt bárdolatlan Bálint,
Megtettem volna érte bármit.
A főiskolán megismertem Gábort.
Borász volt és festő,
Kutyája is volt, kettő.
Egy idő után vége lett,
S én tovább léptem a bánat helyett.
Társkereső útvesztőit megjártam már kétszer.
Az igazit ott sem leltem,
Pedig voltam randin, négyszer.
Az egyik rózsát hoz, de nagy a feje,
A másik olyan magas,
Hogy az oszlop se ér fel vele.
A harmadik túl okos,
De az nem nagy erény,
Hogyha kinevet, mikor elesel
A bowling pálya közepén.
A negyedikről azt hittem, nézd a!
Végre egy normális és nem is túl vézna.
Harmadik randi után kiderült, hogy léha.
Nem lehetett más, csak Géza.
Álmatlanul forgolódom, elszáll a nyugalomérzés.
Mit rontottam el? - merül fel bennem a kérdés.
Velem van a baj,
Vagy a mai fiúkon vett erőt az agybaj?
Visszanézek sok év múlva,
S nem kérdezek egyebet:
Tettem vajon eleget,
S a nyugdíjba nyugodtan mehetek?
Szép életem volt; munka, család, gyerekek?
Sikereket értem el, de elkerült a szeretet?
Bárhogy is lesz, nem aggódom,
Egy tervem még van:
Megtanulok bingózni, s a nyugdíjasklubban,
Ha majd ott tartok, ismerkedem bőszen.
Hiszen senki sem akar egyedül lenni őszen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése